Film

Pergő homok mellett, különös zörejek kíséretében két arctalan demiurgosz megteremt egy alakot, aki elkezdi élni az életét. Nincsenek szavak, csak mozdulatok, fények, hangok és csendek. Nemrég láthattuk a 2085 Õsz Színház Emlősök nyelvtana című produkcióját, először a Tűzraktérben, majd a Sirályban. A francia-magyar kétszemélyes bábszínház tagjai, Kovács Júlia és Arno Delicata január végén egy felnőttbábfesztiválon a Sirályban még egyszer előadják a darabot, majd kisbuszukkal Indonéziába indulnak, és terveik szerint végigbábozzák az utat. Kiss Barnabás

Derek Jarman skót üdvöskéje a Michael Clayton mellékszerepéért nyert Oscar után nyakig merült a hollywoodi fősodorba. Felénk épp most az Égető bizonyíték című új Coen-filmben látható. A londoni férfi 48 éves sztárjával Berlinben beszéltünk.

A cannes-i Arany Pálma-nyertes belga neorealisták, Jean-Pierre és Luc új filmjükben eddigi sikereik színhelyéről, Seraing iparvárosától pár kilométerrel arrébb, Liége-be tették át székhelyüket. A pesti mozikban egy hete futó Lorna csendje bressoni nőalakja névházasság, pénz és az orosz maffia fogságában fizeti meg álmai árát a szabad Európában. Cannes-ban beszéltünk. Kritikánk a Visszhang rovatban.

Az 1992-ben az Állami Bábszínház kettéválásával megszületett új Kolibri Színház repertoárja egyre izgalmasabb. A hagyományos mesék meglepő adaptációi és a csecsemőszínház mellett egy ideje beemelték a programjukba a kamaszoknak szóló osztályteremdrámákat is. A kezdettől fogva az igazgatói posztot betöltő, rendező és zeneszerző Novák Jánost kérdeztük arról, hogyan lehet a színházat a társadalom, a gyermekek szolgálatába állítani.

A radikális gesztusok kedvelői A gyűlölet, a Dobermann és a Visszafordíthatatlan főszereplőjeként, a műfaji megalkuvók az Eastern Promises vagy az Ocean's Twelve című filmekből ismerhetik. Új filmje, az ünnepelt gengszter, Jacques Mesrine életéről szóló Halálos közellenség hazai bemutatója kapcsán beszélgettünk Budapesten. Köves Gábor

Már megint mi magyarok maradtunk csak hoppon: ha nem Tony Curtisre bízzuk az amerikai nyugdíjasok Magyarország-képének formálását, némi gyűjtéssel még Allen is összejöhetett volna és a Vicky Cristina Budapest.

John Boyne eddig 64 kiadásban megjelent és többmilliós példányszámban elkelt regényét Mark Herman valószínűleg e piaci adatok hatása alatt vihette vászonra (teljes egészében Magyarországon). A kiindulás kétségkívül izgalmasan hangzik, a második világháborús Berlinben él egy apa, aki közben elvhű katona is. Van neki egy 8 éves kisfia, egy 12 éves kislánya és a külvilág dolgairól tudni sem akaró, eleinte büszke, majd kiábrándult felesége.

A baszk rendező, Julio Medem 2001-ben elvesztette testvérét, Ana Medemet, a fiatal festőnőt. Hét évvel az autóbaleset után csinált neki egy filmet.

Mit csinál egy negyvenéves piti gengszter, ha leesik neki négymillió dán korona? Éttermet nyit. Az erdő közepén. A 2000-ben készült film feltehetően azért keveredhetett e szolid késéssel mihozzánk, mert rendezőjének és egyben forgatókönyvírójának, Anders Thomas Jensennek előbb bizonyítania kellett, amit az Ádám almái, a Zöld hentesek vagy a Hogyan szeretsz c.

Halott gyerekek lelkével riogatni nem új találmány, s nem is nagy dicsőség; a mumussá transzformált kiskorú mára a horror egyik alapkellékévé nőtte ki magát, már-már olyan klasszikus figurává, mint a másik (az áldozati) oldalon fellépő, reménybeli gyilkosa elől sokat sejtető fehérneműben menekülő tinilány. Ám ha a mérsékelten eredeti téma ellenére mégis vérszomjas kis Casperek tömegeit szeretnénk a többi szereplőre zúdítani, keresve sem találhatnánk jobb helyszínt egy évek óta üres árvaháznál (hol hősnőnk is nevelkedett egykoron, oh), itt a lehetőség és az indíték is adott a szellemfiaknak és -leányoknak, hogy szétszívassák a területükre hatoló élőket.

A héten mutatják be a pesti mozik New York entellektüel ikonjának legutóbbi európai barangolásairól szerzett erotikus és könnyed filmművét, a Vicky Cristina Barcelonát. A hamarosan 73. születésnapját ünneplő maestro a San Sebastián-i Filmfesztiválon mesélt új munkájáról. Kriston László

A Helsinki Városi Színház és a Finn Nemzeti Balett művészeti vezetője volt hosszú évekig, jelenleg szabadúszó, táncol, rendez, és újabban zenél is a világ különböző helyein. 1987-ben láthattuk először Budapesten a Kalevala című koreográfiájával, amely kapcsán később Ladányi Andreával is együtt dolgozott. Kedvenc énekesnője Marianne Faithfull és Edith Piaf - utóbbi dalait énekli, és készített már darabot is ezekből. A Piaf Piaf című előadást nemrég mutatta be a Bárka Színház - ebből az alkalomból beszélgettünk vele. Sisso

Budapesten élő külföldieket, kisebbségek és marginalizált csoportok tagjait hívta sétarepülésre egy Liszunov 2-es szovjet gépen. Légitársaság című filmje november végéig látható a Trafó Galériában. Somlyódy Nóra