DVD

Spangli és jógaszőnyeg

Hippitúra

Film

Ha egy újdonsült munka- és lakás nélküli manhattani házaspár roadmovie-szerűen nekilódul, majd az éjszaka közepén megáll egy út menti motelnél, onnan csak kétfelé van kijárat: a láncfűrészes gyilkos karmaiba vagy a Rocky Horror Picture Show-ba. Itt a transzvesztita földönkívüliek helyett a hetvenes évekből megmaradt hippikommuna igyekszik magába olvasztani az elbitangolt városiakat, ami legalább annyira abszurd, mint az előbbiek. Hőseink (Jennifer Aniston és Paul Rudd) tehát trapéznadrágot, gitárt, spanglit és jógaszőnyeget ragadnak, hogy új, boldog életet kezdjenek Elysiumban. De hiába oly vonzó a béke-szeretet-szabadság mesterhármas, a laza füvezgetés vagy éppen a minden közös elvére épülő nyitott párkapcsolat, két hét után hiányozni kezd a város, a munka, a zárt toalett és a jól átsütött steak; a kedélyes nyaralgatás pedig egyre nyomasztóbbá válik - ki gondolta volna.


 

Hiszen Milos Forman akkora kultuszt emelt a hippiknek, hogy manapság csak pár bátortalan karikatúra erejéig jelennek meg a vásznon, tartva magukat a kanonikus romantikához, amit a Hair szerint képviselniük kell. De most végre megint eljött az ő idejük, teljes kilencven percig élvezhetjük a kifésületlen loboncokat és a szubkultúrához kötődő összes legendát a hallucinogén tripektől a tábortűz melletti szeretetorgiákig. A zömmel sablonos karakterek között szerencsére akad pár ötletes és jól megformált figura is, mint a nudista borász-író vagy a kommunát alapító őshippi öregúr, így a végeredmény egy elég jó humorú, kedves film; minden különösebb tét nélkül.

Forgalmazza a Universal


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.