Hogyan éljünk párban? (Francois Ozon filmrendező)

Film

Vonzalomból szerelem, szerelemből rivalizálás, rivalizálásból féltékenység, féltékenységből közöny, közönyből elhidegülés. Az érzelmi stációk szinte panelszerűen ismétlődnek a párkapcsolatokban - legalábbis az 5x2 rendezője szerint, akivel a francia filmek párizsi találkozóján beszélgettünk.

Vonzalomból szerelem, szerelemből rivalizálás, rivalizálásból féltékenység, féltékenységből közöny, közönyből elhidegülés. Az érzelmi stációk szinte panelszerűen ismétlődnek a párkapcsolatokban - legalábbis az 5x2 rendezője szerint, akivel a francia filmek párizsi találkozóján beszélgettünk.

Magyar Narancs: Milyen személyes és szakmai indokok alapján választotta az 5x2 témájául a párkapcsolatok kiúttalanságát?

Francois Ozon: Hogy értékelni tudjuk a boldogság törékeny pillanatait, nem tekinthetünk el a veszélyektől, amiket egy párkapcsolat rejt. Egyszerre törekedtem analízisre és szintézisre. Valamelyest a boncmester hideg késével nyúltam a témához, nem éppen hízelgő dolgokat mesélve egy férfi és egy nő találkozásáról, közös életük fontos momentumairól, a váláshoz vezető útról. Tettem mindezt életem egyik legnehezebb időszakában, amikor magam is túl-estem a házasságom felbomlásán.

MN: Mégis a kezdeti eufóriát felváltó kiábrándulás érzetére élezi ki a történetet.

FO: Nézőpont kérdése. Könnyű azt mondani, hogy a hétköznapok szürkesége, a megszokás, a rutin öli meg a párkapcsolatokat. Én ezt nem így tapasztaltam. Sokkal inkább arról van szó, hogy a különbözőségeink hoznak össze minket, teremtenek sokszor mágikus vonzást két ember között. És végül ugyanezek a különbözőségek képeznek szakadékot két ember között. Nehezen tudjuk elfogadni, hogy minden történetnek van egy kezdete és egy vége. És a kezdet valahol mindig magában hordozza a befejezést. Végső soron nem az a lényeg, hogy milyen utak vezetnek el a kezdettől a végig, hanem hogy megélünk valamit, ami azontúl csak a miénk.

MN: Tehát soha nem a másikban csalódunk, hanem az általunk kivetített képben?

FO: Egy biztos: amíg az érzelmek és az érzékek megszállása alatt állunk, képtelenek vagyunk hitelesen rálátni arra, hogy mi is zajlik bennünk, hogy valójában mit is várunk el a másiktól. A saját nemzedékemből kiindulva azt tapasztalom, hogy a mai harmincasok - a huszon- és tizenévesekről nem is beszélve - mindent gyorsan akarnak, egyszerre: egzisztenciát, karriert, magánéleti boldogságot. A modern kor embere nem egy életre keresi a szerelmet, választ magának társat. Próbálkozik csupán, hátha sikerül feloldania a magányát. Nem annyira életkor, mint inkább lelki érettség kérdése, hogy egy ember elkötelezi magát a másik mellett jóban-rosszban. A töréspontot javarészt az jelenti, amikor az egyik fél korlátozva érzi a szabadságát a párkapcsolaton belül. Talán ezért jönnek össze és mennek szét olyan viharos gyorsasággal a heteroszexuális kapcsolatokban.

MN: A homoszexuális kapcsolatokról más a véleménye?

FO: Annyiban mindenképpen más, hogy az általam ismert homopárok nagyobb szabadságot hagynak meg egymásnak, ugyanakkor, jobban ki is tartanak egymás mellett.

MN: Minden racionális és érzelmi érve mellett úgy vélem, hogy minden filmjében megjelenik a bukás, a kudarc motívuma.

FO: Annyiban jól látja, hogy nem akarom meghagyni a nézőt a kényelmes belefeledkezés állapotában. Minden emberi kapcsolatra nézve igaz, hogy szinte lehetetlen vállalkozás a "két szív, egy lélek" állapot fenntartása. Pillanatokra sikerülhet, hosszú távon lehetetlen. Éppen emiatt az 5x2 szerelmespárja külön éli meg közös élete legerősebb pillanatait. A párkapcsolaton belül megélt magány érdekelt. Az egyik alszik, miközben a másik ébren van. Egyikük vágyik a szexuális együttlétre, a másik nem. A gyerek születésénél a férj távol van.

MN: A magányos szülés képeit romantikus olasz dalokkal ellenpontozza, hol ironikus, hol szentimentális, visszafelé mesél...

FO: Maga az élet ilyen paradox. Nem hiszek sem a happy endben, sem a kudarcélményekben. A kettő valahol mindig együtt van jelen.

Szentgyörgyi Rita

5x2

Nem először tolatunk visszafelé a filmidőben, legutóbb például egy fiatalasszony megerőszakolása és péppé verése(Visszafordíthatatlan) szolgáltatta a kiindulópontot, a párkapcsolat kezdeti idillje pedig a célegyenest. Ezúttal hétköznapibb útvonalat járunk be, a nézőre azonban ugyanaz a szerep vár: fokozatosan összeszoruló gyomorral figyelni, ahogy a boldogtalan végkifejletből szép lassan belefutunk a boldog kezdetekbe. Öt jelenet egy házasságból, az utolsó utáni összekapaszkodási kísérlettől a szivárványos megismerkedésig. Francois Ozon filmje hétköznapian lehangoló látlelet az "úgyis mindig így végződik" iskola képviselőinek örömére. A rendező ezt az "úgyismindig"-et illusztrálja: kicsit mögé kukkantunk a családi fotóknak, de ennél többre nem telik. A bemutatott szituációkat tekintve akár azÉletképek soros epizódjában is lehetnénk, Ozon azonban nagyon is a mozi nyelvét beszéli, s fölényes tudást feltételez, ahogy a leghétköznapibb lelkiállapotokat is képes a thrillerek feszültségével ábrázolni. Ahhoz azonban túl nagy lép-tekkel haladunk visszafelé az időben, hogy puszta kirakatbámulásnál többet jelentsenek a felvillantott epizódok.

- köves -

A Budapest Film bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.