Padlón

Tod Williams: A titkos ajtó

  • - ts -
  • 2005. május 12.

Film

Szokvány melodrámát készíteni nyilván valami lenézett foglalatosság, illik az olyat megbolondítani kicsit. Mostanában mindent illik megbolondítani egy kicsit, mintha alapjáraton nem lenne elég hülye a világ.

A John Irving (Garp szerint a világ; Árvák hercege) 1998-as A Widow for One Year című regényéből készített film pofonegyszerű megoldást talál saját s nézői bolondítására azzal, hogy önmegtermékenyít. Melodrámáját melodrámával fűszerezi, csak egy kicsit másmilyennel. A szemünk láttára házasodik a Nem félünk a farkastól a Kamaszkorom legszebb nyarával, talán azért, mert említettek elég régi darabok ahhoz, hogy kevesen emlékezzenek rájuk. Vagy azért, mert alkotó nagy művész - találják ki. Mindenesetre vall némi bátorságra, hogy a kettő közül feltétlenül az utóbbi a domináns. Ha moziban nézzük kamaszkori nyarainkat, az mind meglehetősen érzelgősre sikeredett, és szinte mindig az utolsó az a bizonyos legszebb közülük, amikor felnőtté vált az ember - mintha nem lenne még néhány lehetséges köztes stáció.

Jeff Bridges ezúttal - úgy is, mint kosztümtervezői jutalomjáték - szenvedélyeibe fagyott írót ad, Kim Basinger pedig a nejét. Együtt cipelnének egy szörnyű családi tragédiát, fiaik elvesztését - ha bírnák. De ki bír el ilyet? Hozzájuk érkezik Jeff segítőjének egy iskolás írópalánta, hogy az illőn fotografált tengerparti nyár idején letudja a neki szánt fejlődésregényt, Kim odaadó segedelmével. S ugyan miféle természetű lehet a szép Kim támogatása? De alkotó tudja, hogy egy (hatvan) dugástól még nem válik valaki automatikusan felnőtté, ehhez kellenek a családi dráma utóhatásai.

A film legjobb pillanatai viszont kétségtelenül azok, amikor Williams egy kis börleszket is kever koktéljába: Jeff menekül egy indulatos modellje elől (mert nem csak ír, rajzol is). Mindazonáltal mindenre elszánt giccsel van dolgunk, ami szórakozásnak ugyebár nem utolsó.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.