"Hőst találtam" – Srdjan Golubovic filmrendező

Film

A pesti mozikban most futó filmje, a Templom a dombon több mint negyven fesztiválon szerepelt, tizenöt nemzetközi díjat nyert - Szarajevóban beszéltünk vele.

Magyar Narancs: Honnan a film története?

Srdjan Golubovic: 1993-ban a boszniai szerb hadseregben szolgáló Srdjan Aleksic megvédte bosnyák civil szomszédját a saját katonatársaitól, akik minden ok nélkül rátámadtak. A harcosok a helyszínen agyonverték. Ez teljesen megdöbbentett, utána is néztem a neten. A volt Jugoszlávia minden területéről érkeztek erre reflektáló kommentek. Akár horvát, akár szerb, akár bosnyák volt a kommentelő, őszinte szimpátiával reagált a szerb katona cselekedetére. Srdjan Aleksic személyében egy igazi hőst találtam. Nagyon érdekes személyiség, amatőr színész és sikeres úszóbajnok. Szerbia nagyon nehéz dolgokon ment keresztül, ezért is fontos az ő példája, büszkék lehetünk rá. Nem háborús filmet akartam, a háború következményei érdekeltek, hogy a harcok hogyan változtatják meg az emberek életét.

MN: Milyen volt a film fogadtatása Belgrádban és Szarajevóban?

SG: Csak kis különbség volt. Belgrádban, ahol négyezer ember látta a filmet, a fogadtatás euforikus és katartikus volt. Szarajevóban a katarzis ugyanolyan erős volt, de valamilyen leírhatatlan érzelmi töltetet is kaptam, ami talán annak köszönhető, hogy a város több hónapos ostroma még mindig erősen kísért.

MN: Erősek és egyben esendők a film szereplői.

SG: Nagyon nagy figyelmet fordítok a szereplőválogatásra, egy film sorsa ötven százalékban ezen múlik. Miután kiválasztottam a szereplőket, két-három hónapot dolgozom velük. Nagyon türelmesnek és precíznek kell lenni. A legfontosabb az, hogy milyen módon tudom aktiválni és irányítani őket. Ezt a periódust nagyon élvezem.

MN: Fojtogató panelrengeteg, füstölgő gyárkémények és gyönyörűen kinyitó tájkép, nagyon tudatos helyszínválasztás egy eredeti történethez.

SG: Megvan a másik ötven százalék. A videoklip-készítés világából jöttem, fontos, hogy olyan helyszínt találjak, amelyben a színészek olyan jól érzik magukat, mintha egy színházban játszanának.

MN: Adódtak nehézségek a forgatás során?

SG: Ez volt az első alkalom, hogy ilyen sok országban forgathattam. Teljesen új volt, hogy ilyen eltérő kultúrájú és életfelfogású csapat mozog körülöttem.

MN: Fontosak a példaképek?

SG: Nagyon sok példaképem van, Kuroszava, Kieslowski, John Ford, Alejandro I–árritu. Édesapám is filmrendező. Eleinte csak a rendezés napos oldalát láttam, de rá kellett jönnöm, hogy komoly buktatói vannak. Édesapám nem örült a választásomnak, de akkor már késő volt.

MN: A megbocsátásról szól a filmje.

SG: Az apám Szarajevóban született, 1993-ban halt meg, a háború alatt. Nehéz volt először visszatérnem Szarajevóba. Meghatározó az az élmény, hogy megbocsátani nagyon nehéz folyamat. Nagyon fontos, hogy meg tudjunk bocsátani, de felejtenünk sohasem szabad, mert ha elfelejtjük, újra megtörténhet.

Templom a dombon


Dúl a délszláv háború - a filmidő kezdetén 1993-at írunk -, de Dubrovnik és Montenegró között, a hegyek lankáin van egy hely, a soknemzetiségű Trebinje, ahol béke honol, afféle vihar előtti a csend. Persze a háború elől nem lehet elbújni, a feszültség lépten-nyomon felszínre tör, s egy egyszerű cigarettavásárlás is végzetes, generációk életét meghatározó eseménnyé válik. A Templom a dombon az a háborús dráma, amely - mint a jobbak általában - nem (elsősorban) a háború szörnyűségeiről szól, sőt el is kerüli a megjelenítésüket -, inkább szereplői személy- és jellemfejlődésére, az életesszenciák sűrűsödésére figyel. Srdjan Golubovic rendezése több szálon futó fabula, amely leginkább a thriller műfaji jellemzőit használva beszéli el azt az egészen egyszerűnek mondható történetet, aminek lehetséges kimenetelei mindannyiunk előtt már az első néhány percben világossá válnak, mégis gyermeki naivsággal hiszünk a tévedés(ünk) lehetőségében.

Marko, a fiatal katona rövid eltávot kap, szalad is haza, meglátogatni apját, barátnőjét és legjobb barátját, amikor az erőszak teljesen váratlanul és még annál is értelmetlenebbül rátalál; három katona - majdnem heccből - rátámad egy békés muszlim boltosra. A még egészséges pszichéjű Marko az egyedüli, aki nem bírja a terrort ölbe tett kézzel nézni, vagy épp nincs ereje elfordulni; közbeavatkozik, megmenti az árus életét, de hőstette nem marad megtorlás nélkül.

Hirtelen tizenkét évvel később, a kétezres évek Németországában találjuk a megmentett boltost, míg Trebinjében megáll az idő. A gyász fájdalmas stációi, erkölcsi dilemmák hatása alatt születő súlyos döntések és a megbocsátás, elfogadás, béke kényszerű, de feltétlenül szükséges térnyerése rajzolódik ki a film különböző epizódjai és egész íve alatt. A cselekmény egyik-másik töredéke hol egészen izgalmas, hol szinte lírai, mely tónusok váltakozása semmiképp sem zavaró, sőt segíti az árnyalt sztori puzzle módjára összeálló részeinek értelmezését.

A Templom a dombon tán szebb is kicsit a kelleténél, példázatokban és tézismondatokban gazdag, de hiányzik belőle valami fájóbb. Igen, a templom a dombon így vagy úgy megmaradt, fizikai valójában és a béke metaforájának is - de körülötte csak szünetet tartanak.

Czenkli Dorka

 

 

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.