Drakula ezúttal vidéki fogadós, egy gyerekeknek szánt filmbe illően tök(él)etlen figura, szörnyeknek építtetett szállodája pedig egy lelakott vidéki koleszra emlékeztet: hangos, irritáló, és nélkülöz minden eredetiséget, noha felvonul benne a horrortörténet legtöbb hőse - kivétel nélkül szelíd és szedált állapotban. Frankenstein az ügyetlen óriás, de még így is jobban jár, mint a szerencsétlen múmia, akinek csupán egyetlen fingós poén jut - s még ártatlan is a dologban. Az alomnyi kölyke miatt meggyötört, külvárosi családapára hajazó Vérfarkas alakjába legalább szorult valami ötlet, de említhetnénk az activityző láthatatlan embert is. És ennyi. Egy véletlenül felbukkanó emberkölyök néhány kínos pillanat múlva a jópofizó szörnylakot szívek szállodájává változtatja. Drakula pubertáskorú lánya jön össze a szeplős betolakodóval, az utóbbi idők talán legidegesítőbb animációs figurájával. E szerelmi szál pont olyan, mint maga a film: bugyuta, ripacskodó és felszínes. Mindez a katyvasz egyes pillanataiban talán túl ijesztő lehet a kisebbeknek, a felnőtteknek pedig úgy az éneklő-táncoló szörnyeknél vagy a hetvenedik "raj, atom, zsír, király" elszólásnál omolhat össze a befogadóképességük.
Forgalmazza az InterCom
