Film

Hotel Mekong

  • Szabó Ádám
  • 2012. november 11.

Film

Emberek beszélgetnek az egzotikus parti szállodában, árvíz közeleg, néhányan falatoznak, emberi belsőségek kerültek terítékre.

Miután Apichatpong Weerasethakul a Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire című filmjével Arany Pálmát nyert, és befogadtatott a kortárs filmes kánonba, a Narancsnak nyíltan politikai filmet ígért és Tilda Swintont. Swinton nem jött össze, és hál' istennek, az Oliver Stone-féle politizálás éppúgy hiányzik legújabb mozijából, mint sok más, a világ ezen a részén elvárt filmes megoldás. Ennek ellenére még mindig a rendező nézőbarátabb művei között járunk - mondjuk valahol a Boonmee-val egy szinten -, amihez persze az alig 60 perces játékidő is hozzájárul. Cselekmény helyett a thai direktor ismét helyzeteket, állapotot ábrázol; a pillanatba ragadó emberek mellé leggyakrabban a természetet rendelve. Az egész a hangulatra, a Weerasethakul filmjeit jellemző furcsa érzelmi rezgésre van kihegyezve, amit sokszor nem is könnyű befogadni. Hogy ezúttal mégis sikerülhet, az talán azért lehetséges, mert az atmoszféráért némileg olcsó módon mindössze egy akusztikus gitár meg pár akkord felel. A hétköznapok misztikuma simul össze a népmesei elemekkel, a tanulságok és nagy igazságok kimondása azonban elmarad; bármi történjék, az élet ugyanúgy folyik tova, mint a hotel melletti Mekong.

A rendező a két lépés előre, egy hátra módszerét követi - alkotása kétségkívül érdekes és egyedi, de új dimenziót vagy eddig nem látott gondolatot nem mutat, pusztán az arányokat keveri meg kissé.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.