Miranda! Van-e, ki e nevet nem ismeri? Van-e magyar néző, aki nem tudja, mit garantál az Első Alkotmánykiegészítés? Vagy mire jogosít fel az Ötödik? Természetesen az amerikai alkotmányról van szó. A sajátunkkal távolról sem vagyunk ilyen bensőséges viszonyban, és ahogy elnézzük a hazai jogállami kultúrát és mozikultúrát, nem is leszünk egyhamar. (A magyar alaptörvényt kiegészítő ún. átmeneti rendelkezések pedig még szülői felügyelet mellett sem ajánlottak, ha el akarjuk kerülni a nyugalom súlyos megzavarását.)
A tárgyalótermi film sajátosan amerikai műfaj. A zsáner alapművét, a Tizenkét dühös embert az egész világ ismeri. Olcsó kis tévéjátékból lett, és olyan is: 1957-es, fekete-fehér, monó hang, egy helyszín... mégis, még ma is üt. Azóta szép számmal készültek ilyen filmek, tisztán vagy keverve (krimivel, thrillerrel, katonákkal, komédiával, politikával, bármivel bagzatva), sőt a Petrocellitől a Good Wife-ig egész tévésorozatokat szentelnek a töretlen népszerűségnek örvendő témának.
A cinkos egy kosztümös történelmi film keretébe illeszti a tárgyalótermet. 1865-ben, mindössze napokkal azután, hogy az utolsó déli tábornok, Lee is leteszi a fegyvert, az egy éve újraválasztott Abraham Lincolnt meggyilkolják a Ford színházban. A súlyos szenvedésekkel és áldozatokkal járó polgárháború sebei még be sem hegedtek, a megbékélésben, az élet normalizálódásában bízó győztesek körében elementáris a felháborodás, a gyász, hisztérikus a légkör. A gyilkos lövést leadó színész, John Wilkes Booth és társai után hajtóvadászat indul. Kézre is kerülnek - egy kivételével: John Surratt helyett az anyját, Maryt fogják el és állítják bíróság elé a még életben lévő összeesküvőkkel együtt.
Rendkívüli idők, rendkívüli helyzet. Katonai törvényszék ítélkezik, ahol a vádlott nem szólhat magáért, a halálos ítélethez is elég az egyszerű szótöbbség, és lasszóval kell ügyvédeket fogni, hogy egyáltalán legyen védelem. Ironikus, hogy Lincoln - aki a polgárháborús viszonyok között is ragaszkodott a jogállam fenntartásához és a szabályos választáshoz - ezt nem hagyta volna.
A film hitelesen rekonstruálja a történelmi eseményeket és a tárgyalás menetét. Mary Surratt védőjét, Frederick Aikent teszi meg főhősnek, aki végigszolgálta a polgárháborút, ezredesi rangig vitte, de joggyakorlata nincs, és még csak készül arra, hogy beindítsa a praxisát Washingtonban. Mivel Bootht elfogás közben agyonlőtték, Mrs. Surratt vált a nagy sajtóhírveréssel övezett per legérdekesebb szereplőjévé. Ifjú védője becsülettel állta a sarat, és nem a rutin hiányán múlt az eredmény. Hiába sikerült kételyt ébresztenie védence bűnössége iránt, ha a katonai törvényszéknek annyira lejtett a pálya, hogy az ítélethez nem kellett bizonyítani Mrs. Surratt aktív részvételét az összeesküvésben.
Ha Robert Redford a rendező, akkor kár is túl sok szót vesztegetni arra, hogy milyen a forgatókönyv, a fényképezés vagy a színészi játék (James McAvoy, Robin Wright, Kevin Kline). Jó. És azt is tudjuk róla, hogy egyike annak a jelentős számú alkotónak, aki a tömegkultúra feladatának tekinti közérthető és élvezhető formában újra meg újra felmutatni és megerősíteni a jogállam, a demokrácia eszményét, az összes fékkel és ellensúllyal egyetemben.
Forgalmazza a Select Video
