Animációs film

Így neveld a sárkányodat 2

  • - greff -
  • 2014. július 27.

Film

El lettünk kényeztetve. A Pixar Stúdió 1995-től jó tizenöt éven át, a Toy Story első részétől a harmadik bemutatójáig arra kondicionálta felnőtt nézőit, hogy a technika legújabb forradalmi hullámával megérkező újfajta animációs meséket az eredeti ötletekkel és a markáns képi stílus mellé beszorított filozófiával, vagyis valami igazán komollyal és radikálissal azonosítsa. Azt az állítást, hogy lehetséges azért konzervatívabb, de távolról sem sekélyes CGI-fabulákat is gyártani, ebben az időszakban egyetlen film tudta maradéktalanul meggyőzően elővezetni: a DreamWorks sárkányos-vikinges meséje, amely négy évvel ezelőtt hihetetlen lendülettel, választott tárgyát a lehető legkomolyabban kezelve énekelte újra a szívének bátorságával minden kihívást lebíró legkisebb fiú jól ismert történetét.

A második rész a halmozós folytatások hadát erősíti: sokkal több a sárkány, az akció és a fordulat, de az eredeti erényei is megmaradtak a hagyományos alapértékek (meleg szív, bátorság, család) intelligens őrizgetésétől a kiszámítható végkifejletet is elfogadtató, fáradhatatlan mesélőkedven át a gyerekbarát - ám korántsem hazug - létszemléletig. A zárlat keserédes fordulatánál talán nem kellett volna gyakorlatilag egy az egyben az első rész fogását megismételni, ezt azonban sikeresen ellensúlyozza a tény, hogy a látványvilágban képesek voltak szintet ugrani: a repülés eksztázisától fűtött akciójelenetek egytől egyig letaglózóak. A film ködös, jégoszlopos tengeri világába pedig még akkor is jólesik beleveszni, amikor nem zúz rajta keresztül egy hegyméretű alfasárkány.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.