Film

A bevett és jól lerágott horrorklisék olyanok, mint a démonok vagy maga az ördög: borzasztó nehéz kiirtani őket, és egy idő után már inkább fárasztók, mint rémisztők.

Ez egy beszélő fejes film. Párbeszédekből áll. Ráadásul mindegyik párbeszéd ugyanazokkal a mondatokkal kezdődik, és ugyanaz a célja is. Sandra, a munkásasszony egy hétvégén végiglátogatja munkatársait, akik pénteken az ő sorsáról szavaztak.

Gondry filmjével nyit szerdán az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál: elsőként a francia filmrendező Noam Chomskyval készített animációs interjúját, az Is the Man Who Is Tall Happy? című filmet vetítik. Egy kis ízelítő következik a csütörtöki Narancsban olvasható beszélgetésből.

Sorra hozza a filmalap a döntéseit, hol támogat, hol nem. A vihar után most épp csendes, és ha szerényen is, de játékba hozza Mundruczót, Vidnyánszkyt vagy épp Sándor Pált.

Ezt most megúsztuk.

Botrányt okoztak a Cinefesten. Újabban ezt mondják róluk. A DunaDOCK most a Verzió keretén belül tartja meg programját. Konfliktusról, szakmaiságról és a friss dokumentumfilmekről beszélgettünk.

Amikor Sztupa és Troché megalapították és beindították a Szemét Múzeumot, azt ne úgy képzeljék el, hogy szemét volt benne kiállítva. Persze alakulhatott volna úgy is az új múzeum sorsa, hogy szemetet állítanak ki benne, hisz az ötlet akkor fogalmazódott meg Sztupában, amikor az Uránia mozi előtt meglátta a híres írót, amint egy jó vaskosat bele­trombitál egy másodlagos frissességű papír zsebkendőbe, s ahogy van, azonmód el is hajítja azt az utca kövére. Hát, ez csak megér egy kis kulturális nekirugaszkodást, gondolta Sztupa, s először tényleg valami olyan képzett meg előtte, hogy egy-egy kupac összesöpört szemét, keretéből kiesett kép, elgurult lyukas kétfilléres, néhány dagadt porcica, alig használt slozipapír, megzöldült parizer lesz majd a tárlókban és falakon, de aztán az ötlet túlnőtt ezen a – kétségkívül a korai hetvenes évek romantikus világszemléletét tükröző – koncepción.

Új filmjét, a Leviatánt már játsszák a mozik. Cannes-ban beszélgettünk vele.

Afganisztánban szolgáló német katonát játszik Feo Aladag rendezőnő filmjében: a Világok között csütörtöktől a mozikban. A 37 éves német színésszel a Szemrevaló fesztiválon beszéltünk.

A 18. század második felében kezdjük és 1926-ban bekövetkezett haláláig követjük Weisz Eriket, ismertebb nevén Houdinit, amint olcsó trükkökre tátott szájú, megszeppent kisgyerekből törekvő szemfényvesztő, majd bűvész, szabadulóművész, mágus és celeb lesz; útja során elnökökkel, Raszputyinnal és még Sir Arthur Conan Doyle-lal is találkozik.