Putyin a falon – Andrej Zvjagincev filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2014. november 11.

Film

Új filmjét, a Leviatánt már játsszák a mozik. Cannes-ban beszélgettünk vele.

magyarnarancs.hu: Honnan ez a nagyon orosz történet?

Andrej Zvjagincev: Egy nagyon amerikai történetből: egy amerikai férfi igaz története volt az elsődleges inspirációm. Marvin John Heemeyer autószerelő volt, akárcsak a filmbeli Kolja, a saját kis műhelyében dolgozott, amit egyik napról a másikra elveszített, és ebbe teljesen beleőrült. Hivatali épületeket kezdett rombolni, így kapta a Killdozer nevet.

magyarnarancs.hu: Jób hogy jött a képbe?

AZ: Párhuzamokat kerestem, és így jutottam el Jób történetéhez a Bibliából, az emberhez, aki fokozatosan, lépésről lépésre mindenét elveszíti, amije csak van.

magyarnarancs.hu: Miért Leviatán lett a címe?

false

AZ: A bajok fokozatos terjedését akartam hangsúlyozni, és ehhez jobban illett Jób könyvéből a tekergő, egyre inkább megnagyobbodó tengeri szörny neve.

magyarnarancs.hu: Ami Thomas Hobbes angol felvilágosodás kori filozófusnál az elnyomó hatalom szimbóluma is.

AZ: Egyetemi tanár barátaim ajánlották, hogy olvassam el Hobbes Leviatánját. Be sem kellett fejeznem, már tudtam, hogy ezzel minden összeállt, nekem pedig kutya kötelességem elmesélni ezt a történetet.

magyarnarancs.hu: A helyszínt, Koljáék házát hogyan találta meg ehhez?

AZ: Felmentünk Észak-Oroszországba a Barents-tengerhez. Egy helybéli odajött hozzánk: jöjjenek, én tudok egy isteni helyet, onnan még bálnákat is látni – én ezt rögtön égi jelnek vettem, hisz a cet is ószövetségbeli állat.

magyarnarancs.hu: Gondolom, a polgármesteri hivatal is adta magát. A falon lógó Putyin-portré filmes lelemény?

AZ: Minden orosz város minden hivatalában kell, hogy legyen legalább egy Putyin-kép a falon. Ez tehát a valódi iroda valódi tartozéka volt Olenegorskban. Kis érdekesség, hogy Putyint jó tíz évvel fiatalabbnak ábrázolja. Valójában az lett volna a radikális gesztus, ha a portrét levesszük a helyéről. De én nem tettem vele semmit, hagytam, hadd lógjon ott, ahol van. Amúgy Putyin is biztosan ezt tartja teljesen normálisnak, hogy ott lóg a portréja a falon, hát hadd örüljön neki. Más kérdés persze, hogy a filmbeli helyi erő, aki ott él az árnyékában, milyen jellem. Ebből már lehet következtetéseket levonni. Meg az embereiből, akik Egyesült Oroszország plecsnivel a zakójukon hangoztatják, hogy ők testesítik meg a hatalmat.

magyarnarancs.hu: Ez lenne a legpolitikusabb filmje?

AZ: Nem egy adott politikai rendszer kritikája, vagy mai, oroszországi helyzetjelentés. A helyzet egyébként valóban aggasztó, a hazámat érintő szankciók csak azt eredményezik, hogy Oroszország egyre zártabb lesz, és csak erősödnek benne az Európa-ellenes érzelmek, ez pedig hosszú távon akár egy újabb hidegháborúhoz is vezethet. Számomra azonban sokkal fontosabb a művészi, mint a politikai mondanivaló.

magyarnarancs.hu: Mindenki vodkát vedel, mintha csak egy magyar filmben lennénk.

AZ: Azt mondtam a színészeimnek, hogy ha tudjátok kontrollálni magatokat, nyugodtan igyatok, mert így eredetibbek a jelenetek. Egy szereplő kivételével mindenki majdnem csontrészegen játszott ezekben a jelenetekben.

Leviatán

false

Az orosz táj veszélyes vidék, itt könnyen elvész a kisember a ködben, vagy ha nem a sűrű metafizikai köd, hát a mindenre felejtést kínáló vodka és a mindent átható korrupció lesz a veszte, mint például Zvjagincev filmjében. Putyin jó okkal nem fogja szeretni a látottakat, de minden más fórumon szétszerették e bibliai felhangokkal terhelt, jellegzetesen orosz tanmesét, melynek tájképei – szétmálló posztszoc világ csodás természeti tájban – többet mondanak az összes vaskos oligarchanyaknál és a disznómód élő kisegzisztenciánál.

Add a földed, mert ha nem, jól kisajátítom – mondá a helyi egyházfővel sűrűn összejáró polgármester, de a politika által megkívánt telek tulajdonosa felveszi a harcot – vesztére persze. Ahol bálnacsontvázak fehérlenek a tengerparton, ott nem is lehet más kimenetele az ilyen küzdelmeknek. Zvjagincev nem árul zsákbamacskát, az a fojtott légkör, komor egyhangúság, mely a legszebb tájképeket is áthatja, nem hagy kétséget afelől, hogy ami itt elromolhat, az el is fog romlani. Nincs az a Moszkvából szalasztott segítség és formás feleség, mely megállíthatná a lejtőn hősünket.

Egyedül a lecsúszás üteme kérdéses, de a kis végzetek és enyhe sorscsapások nem illenének a film nagyszabású kereteibe; Zvjagincev nem kispályázik, amikor súlyokat pakol az alulmaradókra. Bár a vodka-korrupció-uborka háromszögben tengődő emberkék története nem újdonság, s talán a Leviatán sem az a remekmű, melynek mutatja magát, de mindenképp az élbolyban van az orosz táj veszélyeire figyelmeztető, drámai természetfilmek versenyében.

 

-kg-

 

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.