Film

Szavak nélkül

  • 2014. november 30.

Film

Maciej Pieprzy­­ca filmje egy agykárosodással született fiú többé-kevésbé valós történetét meséli el, a modelljét láthatjuk is a film végén. A betegsége miatt a lét peremére szoruló Mateusz emberfeletti küzdelmet folytat azért, hogy dacára a kommunikációképtelenség jeleit mutató, riasztó állapotának mi, akik többé-kevésbé irányítani vagyunk képesek testünket, értelmes emberi lényként fogadjuk el, mert az is. Ilyen filmet láttunk már. Nem sokat, de elég jókat, sok helyütt díjazottakat. A lengyel rendező filmje sajátos hangvételével lep meg. Olyan pozitív világképet nyújt nekünk, ún. egészségeseknek, hogy a fal adja a másikat.

A hős környezetének – szerető családjának és jó szándékú elmegyógyintézeti gondozóinak – 26 évébe telik felfedezni, hogy a gondjukra bízott emberi lény nyögése, hörgése és kaszáló mozdulatai mögött nem a sérült lélek elfojtandó dühkitörései vannak, hanem egy másokkal kapcsolatba lépni, vagyis élni akaró, érző, érzékeny és tudatos emberi lény teremtő energiája. Azt a kérdést teszi föl a film, hogy akkor kinek milyen képessége is sérült voltaképpen. Pieprzyca megrendítő filmjét az különbözteti meg markánsan más, hasonló témájú munkáktól, hogy benne mindent áthat a lágy, puha, édes, gyilkos jóindulat. Az anyja brosstűjéért kúszó kisfiút a padlóra szorítják, jaj, nehogy baja essék (pedig, ha hagynák, hogy még egy métert kússzon, talán felfedeznék, hogy a gyerek érti az em­beri beszédet). Amikor egy rossz mozdulat következtében véletlenül fellöki anyját, akkor elmegyógyin­tézetbe küldi gondozását vállalni nem tudó nővére, hiszen ott vannak a szakemberek, és a szegény nyominak az a jó. Amikor az etetéskor hanyatt fektetett ápolt mindig megharapja a száját, kihúzzák a fogait, jaj, nehogy fájjon neki az evés (pedig fel is ültethetnék). És így tovább: kedvesen, odafigyelve, szánakozó mosollyal, ahogy szoktuk mi mind, ún. szeretteinkkel. Hátborzongatóan kedves film.

Forgalmazza a Cinenuovo

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.