Film

Annabelle

  • Szabó Ádám
  • 2014. november 30.

Film

A bevett és jól lerágott horrorklisék olyanok, mint a démonok vagy maga az ördög: borzasztó nehéz kiirtani őket, és egy idő után már inkább fárasztók, mint rémisztők.

Itt van például az Annabelle, a ronda játékbaba. A legrémisztőbb akkor lenne, mikor legelőször meglátjuk – hiszen ki akarna egy ilyen borzadállyal egy szobában aludni –, azonban a plakáttól kezdve az előzetesig volt már időnk hozzászokni. Maradna tehát a feszültségkeltés, a misztikus történések és a fokozódó paranoia – az tehát, amit a Démonok között tavaly profi módon szállított. Az a mozi sem volt több tisztességesen elkészített iparosmunkánál, ám egy vérszegény szezonban az is elég lehetett a mennybemenetelhez. Ha netán az Annabelle maradna az idei legfélelmetesebb horror, minden bizonnyal ideje lenne lehúzni a rolót e műfaj ablakán.

Percre pontosan kiszámított padlódeszka-nyikorgás helyett gyerek­sírásból és gügyögésből kapunk bőven, de inkább csak tessék-lássék módon. Nincs felépített, fokozódó feszültség, és a démoni baba múltja-mibenléte is elkent lábjegyzet marad a háttérben. Persze a megszokott figurák a paptól a fiatal házaspáron át a kedves szomszédig mind felvonulnak, csak hogy még jobban emlékeztessenek minket azokra a hajdan látott jobb mozikra, amelyekből a film lopni próbál.
A kamera az első 15 percben ugyanúgy felejtődik a szobában, mint a fináléban, a hegedűk ugyanazon az oktávon rínak fel minden kulcsfontosságúnak tartott pillanatban, mi pedig ugyanúgy csak a szemöldökünket ráncoljuk – mert látjuk-halljuk, mikor is kellene megijednünk, csak épp nem tesszük.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.