Film

Piszkos pénz

  • - kg -
  • 2014. november 30.

Film

Brooklynban sok az olyan kocsma – és ez nem valami amerikai népdal kezdete –, ahol az alvilág pénze cserél gazdát. Olajozott az összjáték: jön a behajtó a behajtott pénzzel, a borítékot a pultosnak passzolja, aki nem kérdez, hanem a pult alatti széfbe, a maffia perselyébe dobja a zsákmányt, amit zárás után egy alvilági feljebbvaló gyűjt be. Már az is nagyon életszagú, ahogy a pénz vándorútját ábrázolja a Bikanyak Amerikába utaztatott rendezője, az pedig még életszerűbb, ahogy a pulton túl zajlik az élet. Legeslegutolsó szerepében James Gandolfini nem is lehetne gandolfinisebb: abban a kocsmában alkalmazott, mely egyszer az övé volt, de a nagyobb halak elragadták tőle – most nekik dolgozik. Hatalmas drámai testtömeg az övé, amely mellett alig fér el az ugyancsak nem kispályás Tom Hardy – neki aztán nincs az arcára írva, hogy lassú észjárású, értelmileg akadályozott bikanyak-e, vagy a bamba külső érző szívet és véres kezet takar. Nő és kutya is kerül a történetbe, meg egy belga színész – egyenest a Bikanyakból. Ők a kötelező fordulatokért kellenek, és a végére tényleg összejön egy thrillernyi vér, de a nézőtéri általános jó hangulatért nem ők, hanem a két máshogy nagy testű színész mormogása, nehézkes járása és a brooklyni csaposok világfájdalma szavatol. Meg a szinte harapható, csípős helyi hideg, ami a szemnek amúgy sem kedves külvárosi helyszíneket az átlagosnál is visszataszítóbbá teszi. Ami thriller szorult a filmbe, az a mozikba kerülés záloga, s mint ilyen, nyilván kötelező elem, de ez nem a maffiózók, hanem a sértett önérzetű pultosok mozija.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”