Interjú

„A völgy, ahol semmiről sem tudnak”

Ronald Zehrfeld színész

Film

Afganisztánban szolgáló német katonát játszik Feo Aladag rendezőnő filmjében: a Világok között csütörtöktől a mozikban. A 37 éves német színésszel a Szemrevaló fesztiválon beszéltünk.

Magyar Narancs: Német katonákat csak elvétve lehet látni filmeken – ezt a Világok között rendezője jegyezte meg, amikor a témaválasztásról kérdezték. Ez valami második világháborús gátlás?

Ronald Zehrfeld: Történelmi teher, igen. Az első és a második világháborús tetteink miatt a német katona nemkívánatos szereplő a moziban. Az alkotmány kimondja, hogy a német katonáknak nem szabad külföldön harcolniuk. A kérdés akkor kezdte igazán foglalkoztatni az utca emberét is, amikor a dél-szláv háború kirobbant, és a NATO-hadműveletek keretében német katonák bevetésére is sor került. Nyilvánosságra kerültek fotók német katonákról, és nagy felháborodást is keltettek. Ezért határozta el Feo Aladag, hogy elkészíti ezt a filmet, hogy hiteles képet adjon az Afganisztánban szolgáló német katonákról.

MN: A botrányos fotókon mi látható?

RZ: Ne gondoljon szörnyű atrocitásokra! Csupán német katonák állnak harci felszerelésben, de ez is elég volt, hogy elszabaduljanak az indulatok. A közvélemény számára már a puszta tény, hogy német katonák idegen országban harcolnak, elfogadhatatlannak bizonyult.

MN: Ha nem jön be a színészet, elment volna katonának?

RZ: Nem szerepelt a terveim között. Az NDK-ban nőttem fel, versenyszerűen dzsúdóztam. De Gorbacsov betett a világbajnoki álmaimnak; ledőlt a fal, összedőlt az NDK-s dzsúdóvilág is. Jött a szabadság, de a dzsúdókarrieremnek lőttek. Tornatanárnak készültem. Színészetre nem is gondolhattam: az NDK-ban létezett egy numerus clausus a színművészetin, kitűnő tanulónak kellett volna lennem, hogy egyáltalán esélyem legyen.

MN: Bizonyított tény, hogy előbb-utóbb minden német színész szerepel a Tetthelyben. Ön is átesett a tűzkeresztségen?

RZ: Háromszor-négyszer játszottam a Ta­­­­­­t­­ort­­­ban, mindig gonosztevőt. Nyomozó is lehettem volna, de nemet mondtam, mert színészileg ez nem kihívás. Ősi tradíció a Tatort Németországban, vasárnap elnéptelenednek a nyugdíjasklubok, a nagymamák vasalás közben mind a Tetthelyt nézik. Elég igénytelenül zajlanak a forgatások, akár három hét alatt is lezavarnak egy-egy epizódot.

MN: Nagy sokk volt Németországban, amikor Horst Tappertről, mindenki Derrickjéről kiderült, hogy a Waffen-SS-ben szolgált?

RZ: Nem sokkolt nagyon, hiszen az életkorából adódóan sok választása nem lehetett. Aki nem volt harcos ellenálló, márpedig nem sokan voltak ilyenek, az beállt a sorba. Az a generáció nem maradhatott ki. Én inkább a csodálkozókon csodálkoztam, azokon, akik összecsapták a kezüket, hogy hűha, már megint mik derültek ki. Ugyanez történt Günter Grass esetében is.

MN: Kiskorúként a derrickesek vagy a ta­­t­or­tosok táborába tartozott?

RZ: Csak a földrajzilag szerencsések foghatták a nyugatnémet tévéadást, de Drezdának híresen rossz volt a fekvése. Nemhiába kapta a nevet: „a völgy, ahol semmiről sem tudnak”.

Világok között

Az Afganisztán-, Irak- és Afrika-filmek sokasága mára jól megkülönböztethető zsánerré nőtte ki magát. Van egyfelől az a sajátos szituáció, hogy európai és amerikai kato­náknak békefenntartó, olykor igazságtevő szerepkörben kell fellépniük, hazájuktól több ezer kilométerre, ismeretlen környezetben. Van másfelől az a még sajátosabb kérdés, hogy ti. mit is keresnek ők ott. Lehetséges-e kívülről békét teremteni ott, ahol még a szövetséges sem lát szívesen?

Művészi értelemben egyedül az fontos, hogy a kivétel nélkül mindig súlyos morális dilemmákat taglaló – ez idáig brit, dán, belga, kanadai és persze főleg amerikai – filmek mennyire tudnak önálló műként megjelenni a zsáneren belül, amelynek eszközeit mára oly jól ismerjük (kultúrák ütközése, harci szituációban elállatiasodó katonák, a szabvány-humanizmus és a keleti életforma konfliktusa stb.; mindehhez sivatag, kézi kamera, erős fények, szaggatott történetmesélés, továbbá hiteles, de kötelességszerűen felmondott antimilitarista szólamok).

Minden tiszteletünk a béke ügye iránt nyilván elkötelezett Feo Aladag rendezőnek, aki egy szimpatikus német katonatisztet állít elénk. Az illető veszélyes kiküldetésében a lelkiismerete és a szolgálati szabályzat, ill. feletteseinek egyértelmű parancsa közötti választáson vívódva tisztességes, de emberéletet követelő döntést hoz. A rendező igazsága megkérdőjelezhetetlen. Mindazonáltal láttuk már ezt a konfliktust, ismerni véljük ezeket a dilemmákat (más filmekből), próbálták már átadni a nézőknek ugyanezt a hangulatot mások – a jelenleginél több sikerrel. A főszereplő borongó tekintetébe már a kezdetekkor kódolva van a nemes indítékból elkövetett függelemsértés, afgán tolmácsán és az egyetemet titokban végző húgán azonnal látni, hogy majd áldozat lesz belőlük, így csak abban reménykedhetünk, hogy a kézenfekvő kérdést (mit keresünk mi itt?) hátha nem mondják ki. De kimondják.

TPP

A Mozinet bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!