Filmünk készítői mintha a History Channel Vikingek c. historizáló kalandszériáját vették volna alapul, ám jóval kevesebb pénzből és kevesebb profizmussal dolgoztak. A naturalizmus így kimerül a rossz fogsorok, gondosan csapzott hajzatok és bőven ontott vér mutogatásában, ráadásul a történelmi hitelesség illúziója is összeomlik, ahogy a készítők egybemossák a pikt, kelta és viking kultúrát.
Ugyanakkor dicsérhető a hangulatos látvány, mely az aláfestő zenével leginkább egy metálzenekar klipjéhez teszi hasonlatossá a filmet. A másik pozitívum a következetesség; végéig a ráció pártján küzdünk a babonák és vallásos túlbuzgóság ellen. A logikát preferáló főhős mind népe pogány hitét, mind az újonnan tért hódító kereszténységet elítéli mint olyan gondolatrendszert, amely szellemi börtönbe kényszeríti és elvakítja az embert. Az ősi, véres rituálék szerint szerzi meg a hatalmat (testvér-, sőt anyagyilkosság is bejátszik), ám a népét már a felvilágosult, racionális gondolkodás erejével próbálja egyesíteni. E koncepció sajnos egyben a film gyengéje is, hisz a nemzetépítés, logika/ráció fogalmai ebben a formában még nem léteztek a korban. Kár.
Forgalmazza az ADS Service
