Magyar Narancs: Az első világháború visszatérő témája az angol tévésorozatoknak.
Oona Chaplin: Valóban. Itt is Londonban járunk, s az utcán mindenki a háború kitörését ünnepli. Nevetséges indok ez a vigadozásra, de a nagy hazafiságtól hajtva sokan örülnek: ezt szánták annak a háborúnak, amely egyszer s mindenkorra véget vet minden háborúskodásnak. Tudjuk, nem így lett, talán ezért is izgatja az eset az alkotókat. Ezen a bizonyos "ünnepnapon" hősnőnk, Kitty, akit én játszom, kék-zöld foltokkal bukkan fel. A gyönyörű estélyi ruhája szanaszét szaggatva. Szörnyű házasságban él, a férje erőszakos. Elérte élete mélypontját, önkéntesként jelentkezik hát az ápolói alakulathoz. A francia frontra kerül.
MN: Egy kosztümös Vészhelyzetről van tehát szó.
OC: A program eredeti neve The Ark volt, ami az írónő, Sarah Phelps szándékai szerint a gyengédség véletlenszerű megnyilvánulásaira utalt (Acts of Random Kindness). A feladatköröm nem egészen ápolónői, az egészségügyi szakemberek mellett amolyan kisegítőt játszom. A filmeken a front a nagy jellemfejlődések terepe; a lélek túlélési, adaptálódási mechanizmusai állnak ennek a sztorinak is a középpontjában. Persze van valami misztérium is...
MN: Az ápolónőkbe mindig beleszeret egy-egy sebesült katona (Az angol beteg; Szerelemben, háborúban).
OC: Itt is van románc, csak egy kissé komplikált. Az első világháborúban az ápolónőknek szigorúan meg volt tiltva, hogy belezúgjanak a sebesültekbe. Hiszem, hogy sokakat meg fog érinteni ez a hatrészes sorozat, mert nem egy háborúról szól, hanem a mindenkori háborúról és az emberiség elleni bűntettekről.
MN: Mekkora hangsúlyt fektettek a látványra, a történet vizuális kiállítására?
OC: A televíziózás világában egyre nagyobb szabásúak a produkciók. A százéves évfordulóra tekintettel persze ebbe is sok pénzt és energiát öltek. A sebesültek konvoját mutató jelenetben kétszázan szerepeltek. Egy egész kórházat felépítettek, sátrakkal együtt. London és Bath között forgattunk, valami dúsgazdag család kastélya mellett, akiknek még magánrepülőik és helikoptereik is vannak. Azon a területen amerikai katonai bázis volt a második világháborúban. Amikor odamentem, egyértelműen éreztem a hely kisugárzását.
MN: Vagyis...
OC: Hogy itt valami eget rengető dolog történt egyszer. Nagyon erős, koncentrált az energia. Roppant érzékeny vagyok az ilyesmire. Vannak, akik bolondnak tartanak emiatt. De én mindig megbízom az ösztöneimben, s általában kiderül, hogy nem alaptalanok a megérzéseim.
MN: Chaplin örökbecsű alakja, a Csavargó is éppen százéves: 1914-ben jelent meg először a mozivásznon. Azt tudtad, hogy a nagypapád még árusított harcokat finanszírozó "háborús kötvényeket"?
OC: Nos, nem tudtam.
MN: Douglas Fairbanksszel és Mary Pickforddal mentek korteskörútra.
OC: A második világháború idején viszont már nem tett ilyesmit.
MN: Nemrég egy géntesztelő cég adatbázisában Ukrajnában élő Chaplinekre találtam.
OC: Tényleg? A legenda szerint apai ágon a Chaplinek cigányok, Romániából. Könnyen lehet, hogy Ukrajnában is élnek távoli rokonok.
MN: Törvényszerű volt, hogy folytasd a Chaplin-ágon sok generációra visszanyúló előadó-művészi hagyományokat?
OC: Mindig is feltett szándékom volt, hogy nem leszek színésznő. El akartam térni a családi hagyományoktól. Több egyetemre is jelentkeztem. Nemzetközi politikát és televíziós ismereteket akartam tanulni, azon belül is az aktuálpolitikai műsorok készítését. De közben azért beadtam a Királyi Színművészeti Akadémiára (RADA) is a jelentkezési lapot. Úgy okoskodtam, ha felvesznek, akkor tényleg színésznek állok. Ha nem, akkor soha többet nem próbálkozom. Hát nem felvettek?! "", istenem, most jól elcsesztem" - gondoltam. Most már menthetetlen vagyok. De imádok színészkedni.
MN: Charlie Chaplin is világéletében politizált.
OC: Igen, politizáló családból származom, s én is folyamatosan próbálok tájékozódni a világ dolgairól. A Twitter nagyon jó platform arra, hogy felkeltsem a tudatosságot az általam fontosnak tartott társadalmi témákról legalább a követőim körében, akiknek száma eléri az 55 ezret. Ezt a szériát is azért vállaltam el, mert remélhetőleg megváltoztatja legalább nézőinek a gondolkodását a háborúk szükségességéről.
MN: Könnyű ilyen politikai-társadalmi felhangú témákat találni?
OC: A szerepajánlatoknak csak a töredéke ilyen jellegű. De sok téma van a világban, amelyről érdemes a drámai műfajon keresztül beszélni. Nemrég például egy online randizásról szóló tévésorozatban, a Datesben szerepeltem a Channel 4-on. Ma senkinek sincs ideje, mégis sokkal igényesebbek, követelőzőbbek lettünk a szerelemben is.
MN: Anyukád többször is forgatott Magyarországon (Mária, Jézus anyja, 1999, In the Beginning, 2000). Jártál vele nálunk?
OC: Igen, máig emlékszem rá, milyen jó gulyáslevest ettem. Késő estig dajdajoztunk egy étteremben a cigányzenekarral. Egy idő után mindenki felpattant, és ropni kezdte.
MN: Előfordul, hogy előítéletekbe ütközöl a Chaplin név miatt?
OC: A Chaplin nevet annyira szeretik mindenütt, hogy soha nem vágta a fejemhez azt senki: "A nagyapád egy idióta volt!" A családi nevem nekem valóságos áldás. Csak remélni tudom, hogy kellő tekintéllyel és tisztességgel leszek képes viselni.
