JAFFA - A NARANCS KÖRBEJÁR

  • - be -
  • 2010. október 28.

Film

A jaffa narancs fogalom. Ebből indult ki az izraeli rendező, majd kíméletlen dekonstrukciót vitt végbe rajta, a jaffa 150 éves történetén keresztül újragondolva Palesztina/Izrael történelmét, ami igencsak eltér az ismert cionista narratívától. A nagy műgonddal kivitelezett dokumentumfilmben a kor tanúin és az érintetteken (az egykori arab és zsidó narancstermelőkön) kívül meglepő személyek - költők, kritikusok, reklámszakemberek - is megszólalnak, s váratlan nézőpontokkal tágítják az értelmezés szemhatárát.
Lenyűgöző az archív anyag: 19. századi fotók, híradófelvételek a brit mandátum idejéből, az alija vonzóvá tételét és a világ támogatásának elnyerését célzó propagandafilmek, újsághirdetések és televíziós reklámspotok, festmények, versek, dalok és táncok, mindnek a narancs a hőse.

A filmre könnyen rásüthető lenne, hogy tendenciózus: a nézetek aránya határozottan a baloldali kritikai értelmiség oldalára billen, és ahhoz sem kell különösebb szellemi muníció, hogy leleplezzük a propaganda és a reklám hazugságait. Eszébe juthat még a nézőnek a legendás zsidó önostorozás, a "két zsidó, három vélemény" szólásmondás, de a végén el kell ismernünk, hogy Eyal Sivannak sok igazsága van. Jaffa - ami ma a modern Tel-Aviv óvárosi negyedének szerepét játssza - egykor az arab-zsidó együttélés mintatelepülése volt, és sokan szeretnék mindkét oldalról, hogy ismét azzá legyen. De nem csak kettőn áll a vásár: ha végre előrelépés történik, mindig keresztbe tesznek valamelyik fél radikálisai.

Egy provokatív film jó kiindulópont lehet a párbeszéd újranyitásához.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.