JAFFA - A NARANCS KÖRBEJÁR

  • - be -
  • 2010. október 28.

Film

A jaffa narancs fogalom. Ebből indult ki az izraeli rendező, majd kíméletlen dekonstrukciót vitt végbe rajta, a jaffa 150 éves történetén keresztül újragondolva Palesztina/Izrael történelmét, ami igencsak eltér az ismert cionista narratívától. A nagy műgonddal kivitelezett dokumentumfilmben a kor tanúin és az érintetteken (az egykori arab és zsidó narancstermelőkön) kívül meglepő személyek - költők, kritikusok, reklámszakemberek - is megszólalnak, s váratlan nézőpontokkal tágítják az értelmezés szemhatárát.
Lenyűgöző az archív anyag: 19. századi fotók, híradófelvételek a brit mandátum idejéből, az alija vonzóvá tételét és a világ támogatásának elnyerését célzó propagandafilmek, újsághirdetések és televíziós reklámspotok, festmények, versek, dalok és táncok, mindnek a narancs a hőse.

A filmre könnyen rásüthető lenne, hogy tendenciózus: a nézetek aránya határozottan a baloldali kritikai értelmiség oldalára billen, és ahhoz sem kell különösebb szellemi muníció, hogy leleplezzük a propaganda és a reklám hazugságait. Eszébe juthat még a nézőnek a legendás zsidó önostorozás, a "két zsidó, három vélemény" szólásmondás, de a végén el kell ismernünk, hogy Eyal Sivannak sok igazsága van. Jaffa - ami ma a modern Tel-Aviv óvárosi negyedének szerepét játssza - egykor az arab-zsidó együttélés mintatelepülése volt, és sokan szeretnék mindkét oldalról, hogy ismét azzá legyen. De nem csak kettőn áll a vásár: ha végre előrelépés történik, mindig keresztbe tesznek valamelyik fél radikálisai.

Egy provokatív film jó kiindulópont lehet a párbeszéd újranyitásához.

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.