JAFFA - A NARANCS KÖRBEJÁR

  • - be -
  • 2010. október 28.

Film

A jaffa narancs fogalom. Ebből indult ki az izraeli rendező, majd kíméletlen dekonstrukciót vitt végbe rajta, a jaffa 150 éves történetén keresztül újragondolva Palesztina/Izrael történelmét, ami igencsak eltér az ismert cionista narratívától. A nagy műgonddal kivitelezett dokumentumfilmben a kor tanúin és az érintetteken (az egykori arab és zsidó narancstermelőkön) kívül meglepő személyek - költők, kritikusok, reklámszakemberek - is megszólalnak, s váratlan nézőpontokkal tágítják az értelmezés szemhatárát.
Lenyűgöző az archív anyag: 19. századi fotók, híradófelvételek a brit mandátum idejéből, az alija vonzóvá tételét és a világ támogatásának elnyerését célzó propagandafilmek, újsághirdetések és televíziós reklámspotok, festmények, versek, dalok és táncok, mindnek a narancs a hőse.

A filmre könnyen rásüthető lenne, hogy tendenciózus: a nézetek aránya határozottan a baloldali kritikai értelmiség oldalára billen, és ahhoz sem kell különösebb szellemi muníció, hogy leleplezzük a propaganda és a reklám hazugságait. Eszébe juthat még a nézőnek a legendás zsidó önostorozás, a "két zsidó, három vélemény" szólásmondás, de a végén el kell ismernünk, hogy Eyal Sivannak sok igazsága van. Jaffa - ami ma a modern Tel-Aviv óvárosi negyedének szerepét játssza - egykor az arab-zsidó együttélés mintatelepülése volt, és sokan szeretnék mindkét oldalról, hogy ismét azzá legyen. De nem csak kettőn áll a vásár: ha végre előrelépés történik, mindig keresztbe tesznek valamelyik fél radikálisai.

Egy provokatív film jó kiindulópont lehet a párbeszéd újranyitásához.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.