Film

Jason Bourne

  • - kg -
  • 2016. szeptember 4.

Film

Alfa team, megvan az alany? Bravo csapat, két embert a másodikra! Ilyeneket hadarnak egymásnak a jól ismert sötét konfekcióöltönybe öltöztetett statiszták, miközben különböző folyosókon és liftekben nyomulnak előre – nyilván ők is úgy gondolták, mármint a nyomuló statiszták, hogy a nagy dráma valahol máshol zajlik, ők csak a szokásos mozgó díszlet, hiszen mégiscsak a 2000-es évek egyik legjobb akciósorozata folytatódik. Alfa team, megvan az alany? Igen, az alany megvan, hol Athénban motorozik, hol Las Vegasban gyűri maga alá a forgalmat, ám ez eddig nem több, csupán a kötelező tévétorna, ehhez ma már nem kell egy Matt Damon, elég egy Vin Diesel is, utóbbinak amúgy is jobban áll, hogy nem emlékszik semmire (a gyerekek kedvéért: Bourne = amnéziás ügynök), hiszen egész életművét erre az arckifejezésre építette. Mivel Bourne az előző részben már megtanult emlékezni, most azt játsszuk, hogy jó-jó, de van, amire még te sem emlékszel kispajtás, és akkor jön egy olyan szál, amit ma már egy huszadrangú tévésorozatban is csak nagy pironkodva dobnának be, a „nem volt jobb ötletünk” figyelmeztető felirat után. Jön tehát az Alfa team, meg a Bravo csapat, és két embert rendelnek a másodikra vagy hármat Berlinbe és Londonba. A sok pimf rejtély között egy fajsúlyos azért akad; hogy mégis mi pislákol a gonosz hatalmat képviselő Tommy Lee Jones táskás szeme mélyén? Nem egyszerű kiolvasni, hogy e nagy és fáradt színész tekintetét a teljes érdektelenség vagy valami morózus derű (Las Vegasban forgatni végül is jó dolog) uralja-e.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.