Film

Aki a Moszkva-Petuski utat oda-vissza megjárta, az ne csodálkozzék, ha a végén a detoxban ébred, és már nyomják is a kezébe a kényszergyógykezelésre szóló zárt osztályi beutalót. Venegyikt Jerofejev színdarabja persze nem ilyen közvetlenül folytatja a fent nevezett nagy alkoholregényt. Hősét nem Venyicskának hívják, hanem (Gurevics) Lvovuskának, és nem is ama Vörös térbe torkolló nagy utazásra következik a hatósági finálé. De a többi stimmel. Ahhoz a kevés íráshoz, amelyet Jerofejev a főmű, a nagy ivás árnyékában mintegy melléktermékként elkövetett, bőven elég volt egyetlen téma is.

Nem mondom, hogy nincsenek előítéletek. Midőn először hallottam a Honfoglalás című nagy ívű projekt szárba szökkenéséről, minden porcikámban tiltakoztam a gondolat ellen. Aztán megpróbáltam ironikusan felfogni: tettem is javaslatot a szerkesztőségben, hogy egy közös mozilátogatás legyen az ünnepi ajándék a munkatársaknak, a Koltay-film bizonyára annyira rossz, hogy már camp. A kollégák körében nem aratott osztatlan sikert az ötlet, pedig be is lehetett volna ragasztani a jegyeket a brigádnaplóba, és a terv szerint nyerítve röhögtünk volna az elbénázott jeleneteken. Különben is egy szerkesztőségben, ahol így meg van roppanva a nemzettudat, nem ártott volna példát mutatni magyarságteljesítményből. Aztán kiderült, hogy lapzárta, meg íráskényszer, meg csak egy karácsonyi médiafogadás utáni éjszakai előadás megtekintése fér bele; a közös élménynek annyi. Az idegen szívű médiahepajon mondtam néhány embernek, hová is veszem az irányt, mire olyan mérvű volt a sajnálkozás és lesajnálás, hogy ősi angolszász ösztön szerint elkezdtem az underdognak szurkolni, és rövid meditációs tréninggel kiüríteni magamból a Koltay Gáborral, az ő előéletével és munkásságával, valamint az általa képviselt rózsaszín-világosbarna gondolattal szembeni eredendő ellenszenvemet.

Az a jó, ha az ember előre kijelöli a menekülés útvonalát, ellenőrzi a zárat a vészkijáraton. Mint a Spartak edzője a Slavia elleni összecsapás előtt. "Jaj, az a helyzet, hogy nagyon sok a sérültünk, és játékosaink némelyike az Ostrava ellen besárgult. És idegenben lépünk pályára, ahol kerek a kapufa, ráadásul nekem az anyósom is kiállt a csatasorból, tetten érték kvárglihamisítás közben." S lőn. Slavia benyom hármat az első tíz percben, "na ugye, én megmondtam".

Az idei Ki mit tud?-gála legeslegeknek szánt produkciói közül kiemelkedett az ős-Hungaria felbukkanása: Fenyő Miklós néhány, ma már teljesen elfelejtett "pályaelhagyó" panoptikumi társaságában, filcmellénybe bújva időt utazott, és az 1968-as népünnepély győztes dalára - Csavard fel a szőnyeget! - emlékeztette a nézőket. A múltidézés december 27-én folytatódik, Fenyő Miklós életmű-bemutatóra készül a Budapest Sportcsarnokban. A Fenyő-ünnep elnevezésű show a magyar szórakoztatóipar egyik legjellegzetesebb alakjának harmincéves működéséről szól.

Volt egy csávó Spike Lee Dzsungellázában, a dilis bratyó, egy halálra ítélt crackpusztító. A színészt minden kritikus szépen megdicsérte, alakítása micsoda üde színfolt, hasonlók, de a nevét senki sem jegyezte meg. Aztán jött Jules, idézett egyet a Bibliából és lőtt, mint a bolondóra. A Pulp Fiction egy csapásra megjegyezhetővé tette a fekete színész nevét, és egyszersmind igen magasra helyezte a mércét Sam Jackson számára. Azóta ott van minden kilométerkőnél, és egyre jobb. Most a Magyarországon is népszerű Grisham-regény, a Ha ölni kell honi premierje kapcsán nyílott lehetőség arra, hogy szót váltsunk vele. Ott kezdtük, hogy milyen is hirtelen közkézen forgó hollywoodi színésznek lenni.

A múlt héten Budapesten koncertezett Kenny Garrett, a jövő altszaxofonosa. A Narancsnak adott interjújából kiderül, hogy komoly múltja is van.

A Kurt Lewin Alapítvány és a Négy Kéz Stúdió egyéves munkával elkészítette a magyarországi romákat bemutató interaktív multimediális CD-ROM-ot. Nyilvános bemutatója november 8-án lesz Budapesten, a C3-ban.

Október elseje óta a koncertek és mozgásszínházi estek Petőfi Csarnok-beli szervezésében rutint szerzett Szabó György vezeti az FMK-t azzal a Fővárosi Önkormányzat által elviekben támogatott szándékkal, hogy a 35. évén tavaly túlevickélt klubot a múltból a jövőbe vezesse, fejlessze korszerű, kortárs művészeti központtá. Öt éve van rá. Első lépésként az egész kócerájnak ott kéne hagynia a patinás Andrássy úti villát egy még lepattantabb trafóházért, a ferencvárosi Liliom utcában.

A nyolcvanas évek közepének jelentékeny irodalmi szenzációja volt egy addig ismeretlen, Csokonai Lili névre hallgató nőíró Tizenhét hattyúk című kötete. Megjelent a könyvhétre, pusmogni kezdtek a magyarok rögtön - ahogy szoktak mindig -, hogy kit is rejt az álnév. Aztán kiderült, hogy Esterházy Pétert rejti, de a siker ettől nem csökkent. A Tizenhét hattyúk-at is elérte sorsa, film lett belőle Sólyom András rendezésében, bemutatták a Filmszemlén, majd meglepően nehézkes körülmények között talált forgalmazóra. Most a mozikba került; a Narancs a főszereplőt, a főiskolás Gryllus Dorkát kérdezte a filmről.

László Károly kollekciója - vagyis annak körülbelül egyharmada - tölti meg október 6-ig a Műcsarnok összes termét. A Pécsről a svájci Baselbe származott gyűjtő, aki szívesebben nevezi magát "halmozónak", és aki Hans Arptól Kassák Lajoson át Allen Ginsbergig és William Burroughsig számos híres művész társaságában szívta elmaradhatatlan szivarját, a kincsek végleges Magyarországra költöztetése előkészítésének tekinthető kiállítás megnyitása alkalmából beszélt életéről a Narancsnak.

Tanga Vera

Az Örökmozgó régi szép szokásának megfelelően időről időre feleleveníti Dusan Makavejev filmjeit. Most a ´96 nyári menet zajlott, láthattunk Magyarországon eddig ritkán látottat (Védtelen ártatlanság) és eddig egyáltalán be nem mutatott alkotást (Manifesto), viszont így is volt, ami kimaradt. A hiányt pótoljuk, most így tisztelgünk a Mester előtt.

207 évvel a Bastille bevétele és öt évvel azután, hogy a francia-magyar kulturális kapcsolatok budapesti fellegvára a Fő utcába költözött, úgy fest, a dolog működik.