Magyar Narancs: A Filmszemle idején írtunk Sólyom András filmjéről, akkor ügyvédi levélben kértél helyreigazítást, miszerint olvastad Esterházy Péter könyvét már a forgatás előtt is. Utólag hogy tetszik a megfilmesítés?
Gryllus Dorka: Az Esterházy-könyv megfilmesítése? Nem tudom, mert én benne voltam, és már nem tudom objektíven nézni. Ha nem én lennék a főszereplője, akkor lehet, hogy ezt meg tudnánk beszélni, de nekem ennyi... nem tudom.
MN: A megfilmesítéseket általában kedveled?
GD: Nem tudom.
MN: Kedveled a jelentékeny irodalmi művekből készült filmeket, mint a Háború és béke például?
GD: Attól függ. Amit nem olvastam, azt általában szeretni szoktam.
MN: Ezt olvastad.
GD: Hát nem érted, hogy nem tudom objektíve nézni ezt a filmet?
MN: Szubjektíve mit gondolsz róla?
GD: Én szerettem csinálni nagyon.
MN: A végeredményről mit gondolsz? Nem a forgatásról, a végeredményről.
GD: Amikor először láttam, akkor nagyon izgultam, és végig figyeltem a szomszédomban ülő embereket, hogy most tüsszent, levegőt vesz, kimegy, visszajön, úristen, ennek nem tetszik, ez borzasztó. Aztán másodszor Prágában láttam, akkor már úgy néztem, hogy jaj, akkor is de jó volt, és amikor itt voltunk, akkor meg ott, szóval másodszorra már olyan volt, mint egy családi nyaralásról szóló videófilm.
MN: Ilyen filmet képzeltél első filmednek?
GD: Nem képzeltem, hogy nekem lesz első filmem.
MN: Színművészeti főiskolás vagy, csak gondoltál arra, hogy valamikor filmezni fogsz.
GD: Igen, de ha valamit konkrétan elképzelek, az nem szokott bejönni. Inkább nem is szoktam elképzelni, vagy ha igen, akkor már tudom, hogy az már nem is fog összejönni.
MN: Nem gondoltál arra, hogy ez a szerep beskatulyázhat?
GD: Én nem tudtam, a film után jöttem rá, hogy ennyire elütök az emberektől. Én azt hittem, hogy nekem ilyen barna hajam van, barna szemem, de semmi különös.
MN: Nem a cigánylány-dolgot kérdezem, hanem hogy szexjelenetekkel sűrűn tűzdelt a szereped.
GD: Nem, mert azóta semmi ilyen szerepajánlatot nem kaptam, hogy vetkőzzek.
MN: Kaptál azóta szerepet?
GD: Igen, forgattam a Listáról című filmben Rozgonyi Ádámnál meg a Honfoglalásban. Sopsits Árpáddal csináltunk egy Légyfogó című filmet.
MN: Esterházyval beszéltél a film után?
GD: Igen.
MN: És mit mondott?
GD: Hogy a miénk, szeretjük.
MN: Film vagy színpad?
GD: Nagyon szeretek filmezni, de nem tudom, lenne-e rá lehetőség, hogy csak filmezzek. De a színházat is nagyon szeretem.
MN: Szerepálom?
GD: Hát ez ugyanaz: ha most elmondanám, soha nem játszanám el.
MN: Babonás vagy?
GD: Igen.
MN: Mondjuk péntek 13-ra esik.
GD: Nem, annyira nem.
MN: Fekete macska, pók?
GD: A pók, az jó, a pókot, azt bírom. Meg ha kifordítva veszek fel valamit, akkor nem fordítom meg.
MN: Ha fekete macskát látsz, mit csinálsz?
GD: Attól függ. A barátnőm, a Móni nagyon babonás. Akkor visszafordulok, ha vele vagyok. Ha egyedül vagyok, tovább szoktam menni.
MN: Tényleg? A legjobb módszer, ha az ember a bal válla fölött átköp. Próbáld ki.
GD: Majd megpróbálom.
MN: A forgatáson lett volna egy jelenet, ahol hárman üzekedtetek volna a Nagy Krisztával, illetve a Kaszás Attilával, de a Kriszta nem ment bele a dologba, ami azért meglepő, mert Tyereskovaként a dalszövegei, hogy úgy mondjam: szabadszájúak.
GD: A Kriszta nem akart levetkőzni a filmben, ez volt. Egyébként felvettük ezt a jelenetet, csak nem került be a filmbe. De nem vetkőzött le a Kriszta.
- vba -
Hattyúk dala
A Sólyom András Esterházy-adaptációjának forgalmazása körül kialakult helyzet, a nemszeretem hangulat már azt sejtette, hogy fanyalgás lesz a film körül. Általában a magyar filmek körül fanyalgás van, mert vagy az a képlet, mint a katasztrofális Sándor-Makk-Jancsó-produkció esetében, amikor a sajtó, ha nem hozsannázott is, de az idős alkotók korábbi, valóban felbecsülhetetlen értékű műveire tekintettel, tartózkodóan bánt a kritikával, vagy mint a közönségfilmnek szánt három idei magyar alkotás esetében, amikor az örömforrást az szolgáltatta, hogy esetleg magasabb lesz a nézőszám, mint az alkotók szűkebb családi köre numerikusan.
Az Érzékek iskolájának van esélye, hogy vállalható nézettséget teljesítsen: van benne jó nő, szex, a mai magyar rögvalóság felszínének súrlása, nagyon jó a zene (az Ando Drom elsősorban), nincs benne viszont autóshajsza, pirotechnika, robbantásos-baszásos-partraszállós romantika. Az Esterházy Péter nyelvi leleményétől részlegesen megfosztott történet persze minden határon túl banális, de a filmtörténetek általában banálisak, s ezzel nincs is baj. Az Udvaros Dorottya által képviselt idősebb barátnő/vékony leszbikus szál-vonulat leginkább a félreértett korszellemnek akar megfelelni; funkciótlan, semmiből semmibe tartó a filmben. Ami ennél funkciótlanabb, az a vizuális effektek, a piros meg narancssárga szűrők és a fekete-fehér képek használata, ember legyen a talpán, aki rendszert lát bele, szabad asszociatív használatnak meg nem eléggé vad.
Akárhogy is, az Érzékek iskolája megéri a jegy árát, mert jobb, mint a Mission: Impossible Tom Cruise-zal a főszerepben, pedig arra rögtön lett pénz, és a forgalmazás sem döcögős.
- v -
Érzékek iskolája, színes magyar, 1995. Rendezte: Sólyom András; operatőr: Máthé Tibor; szereplők: Gryllus Dorka, Kaszás Attila, Kovács Lajos, Nagy Kriszta. Bemutatja a Hétfői Műhely.
