„Jött még néhány pisztoly” - Dolph Lundgren akciósztár

Ő volt Ivan Drago, He-Man, a Punisher, a Tökéletes katona és A Feláldozhatók egyike. Nemrég könyve jelent meg, melyben nemcsak a felsőtestéről, de az edzésmódszereiről is lerántja a leplet. Az első könyves akciósztárral telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: Tetemes izommennyiséget kellett magára pakolnia, miután megkapta a szovjet vasököl, Ivan Drago szerepét a Rocky IV-ben. Mennyi is volt az annyi?

Dolph Lundgren: Úgy készültem, mint egy testépítő. Fél évig magam edzettem, fél évig Stallonéval készültem. 93 kiló volt a versenysúlyom, ehhez még felszedtem 10 kiló izmot Drago kedvéért.

MN: Mi igaz abból, hogy Stallone majdnem otthagyta a fogát, mert ön akkorát bemosott neki?

DL: Ő legalábbis ezt állítja. Azt megerősíthetem, hogy valóban kórházba kellett szállítani, de hogy ennek az én egyik ütésem lett volna az oka, vagy az általános kimerültség, annak legfeljebb ő lehet a megmondhatója. Mindketten adtunk és kaptunk rendesen. Akkoriban még nem voltak számítógépes trükkök, minden, ami a ringen belül zajlott, élesben ment.

MN: Melyik szerepe járt a legtöbb sérüléssel?

DL: Minden film egy-egy újabb sérülés. Kedves kis mementók ezek, egy horzsolás itt, egy húzódás amott. A Leszámolás Kis-Tokióban kemény menet volt, sokat kivettek belőlem az akciók. A Vörös skorpió forgatása során is szert tettem jó néhány sérülésre, főleg a robbantásoknak köszönhetően. A bizalom ára című filmemben már rögtön az első napon lesérültem, hála egy rosszul kivitelezett hátrarúgásnak. Főleg futnom kellett a filmben – jó, gondoltam, majd a dublőröm megoldja helyettem, de az emberem akkora feneket növesztett a sok kajától, hogy nem lehetett alkalmazni. Nevetségessé tett volna. Végül nekem kellett vagy két hónapon át futnom, sérülés ide vagy oda. A Büntetőben sem nagyon kíméltem magam, azt főleg a hátam bánta.

MN: Ön volt He-Man is, az univerzum legnagyobb hőse. A kardforgatás könnyen ment?

DL: Gyakorlott harcművészként elég jó volt mindig is a mozgáskoordinációm, sosem volt gondom a mozdulatok betanulásával. De az igazi kardozós filmem a Leszámolás Kis-Tokióban volt; abban egy igazi szamurájkarddal is játszhattam. Egy igazi japán mestertől tanultam a kardforgatás rejtelmeit.

MN: Grace Jones testőreként kezdte a pályáját. Kellett valami előképzettség?

DL: Csak annyi, amennyi már amúgy is megvolt mint gyakorlott svéd harcművésznek és ajtónálló beengedőembernek. Ehhez jött még néhány pisztoly meg egy nuncsaku, ennyi pont elég is volt.

MN: A Fit Forever című könyvében gyakorlott fitneszguruként osztogatja a tanácsokat. Grace Jonestól is kapott néhány használható fitnesztippet?

DL: Grace a kalóriaégetés egyetlen módját ismerte és gyakorolta: a reggel hatig tartó partizást.

MN: Meg kell hagyni, elég jó helyeken buliztak: például Andy Warhollal a Studio 54-ben…

DL: Andy rögtön le is fotózott, azzal jött, hogy majd betesz a magazinjába. De ott volt David Bowie, Bianca Jagger és a legmenőbb divatfotósok is. Mindenki valamilyen szeren volt, csak én nem: még csak nem is ittam, egy kortyot sem. Reggelig tartott a mulatság, de én hajnalban szépen hazamentem, aludtam egy órát, 5:30-kor pedig már lent voltam futószerkóban az utcán. Akkor indult be a reggeli forgalom New Yorkban. Senki sem értette, hogy bírom.

MN: Az első filmszerepét a Halálvágta című Bond-filmben kapta, melyben Grace Jones játszotta az egyik főgonoszt…

DL: Hát, igen, azokban az időkben engem főleg úgy ismertek, mint Grace Jones fiúját. Nem igazán vettek komolyan. Grace híres volt és gazdag, én meg egy svéd diák. A Bond-film nem volt túl megterhelő, főleg abból állt a szerepem, hogy pisztolyt fogok valakire. Ebben jó voltam.

MN: Helmut Newton híres fotósorozatában ön és Jones meztelenül pózolnak. Könnyen ráállt a dologra?

DL: Nagyon ízléses fotók készültek, úgyhogy nem bántam meg. Grace persze egyáltalán nem zavartatta magát, és Newton sem akkor látott először pucér modelleket, de nekem azért nem ment ilyen könnyen. Zavarban voltam, de az ember nem mond nemet egy akkora ikonnak, mint Helmut Newton.

MN: Van fekete öve karatésként és diplomája vegyészmérnökként. Melyiket volt nehezebb összehozni?

DL: Mindig is elég jó fejem volt a matekhoz, az egyetemet könnyen vettem. A karate nehezebb volt. Nem voltam egy vasgyúró gyerek, mindenféle allergiával küszködtem, és nem vetett fel az önbizalom sem. Innen küzdöttem fel magam. Ma már háromdanos vagyok.

MN: A nyolcvanas évek akciósztárjai szinte mind konzervatív beállítottságúak. Ön is a republikánusokhoz húz?

DL: A nők vagy a melegek jogai tekintetében és még sok minden másban is liberálisnak tartom magam. Ugyanakkor a hatékony igazságszolgáltatás és az erős hadsereg híve vagyok. Szóval van bennem ez is, az is, de sem Amerikában, sem Svédországban nem szavazok.