H
"Na, szóval a Pannival történt a minap", mondja megyeszékhelyi unokaöcsém, azért hangsúlyozom ezt ennyire, hogy besulykolja, senki rá ne ismerjen a tényleges szereplőre, aki így nótázik itt nekem, de hát joggal, az ember nagyon megérez dolgokat aztán, "áll a Panni a kapu előtt, tele csomaggal, a Józsit várta, na mondod, épp a szőlőbe mentek volna ki, tudod, a Józsival együtt van a pincénk, minden, mentek volna ki, hát egyszerre mint egy fúria, nekitámad a Panninak, se szó, se beszéd, átrohan a túloldalról és nekitámad a G.-né, mondja, hogy azt mondja: maga nekem hajigálja ki a szilvamagot az ablakom alá, ne dobálja a csikket satöbbi. Míg fiatalasszony volt, ez csak elment valahogy, mondja a G.-né, de hogy most is tiszta kosz a járda az ablakom előtt, vagy beleköpi a muskátlis ládámba a csikket, így a G.-né. Már akkor ugye tudod, hogy a Panni az utolsók közt lenne, az egész neveltetésével, minden, hogy így az ablakon köpködjön, és nagyon jól tudja, hogy ezt az úgynevezett Cilka tette, két emelettel följebbről, akihez - halála előtt most - a G.-né sokat járt, na, rövid leszek, a Cilka már csak ilyen volt, ilyen gyűlölködő, de a G.-nének se kellett sok. A Panni meg jön haza, sír a dühtől, elrontotta neki a G.-né az egész hétvégéjét, hiába vigasztalom, ez nekem szólt valójában, a G.-né részéről, mert úgy költözött ide a G.-né, még a háború után, hogy akik befogadták, a bútoraikat kitette épp az ablak elé, ő tett ki bútorokat az esőbe, a G.-né csak ne szóljon egy szót se, nem akarom elmondani, milyen nevekkel illettük, de főleg, hogy el tudjuk képzelni, a bizonyos Cilka milyen nevekkel illetett minket, és a Panni majd elmondja neked is - én már elmondom mindenkinek, azt mondja a Panni -, hogy volt ez a dolog, ahogyan a Panni nagynénjét felvállaltuk gondozásra, te, ahogy te mondod, hogy az árak így mennek föl, de a honoráriumaid 50%-kal se, hát így verhettünk volna rá mi is", fejezi be egyelőre megyeszékhelyi unokaöcsém, pedig ott a panel nem is olyan drága, láttam, egy lakás mégis nagy érték és irigység tárgya, nem is folytatom, még ennyit: "máig fizethetnénk mindent, kórházat, dilit, ez egy ilyen megegyezés volt", mondja fás karalábé stílusú, de nagyon kedves megyeszékhelyi unokaöcsém, "máig nyöghetnénk, mi nem tehetünk róla, hogy így lett, és azt a meghurcolást, amiben a Panninak része volt, én nem tudom, hát eleve meg is örökölhette volna a nagynénjétől azt a hátrafelé néző lakást, mindegy már, így volt, így volt, G.-né nem beszélhetne, de föl van vadítva, meg hát nem nehéz őt..."
H
Hát azt hiszi az ember, mesélem itthon a feleségemnek, azt hiszi, hogy ha meghallgatja a Panni meg a G.-né történetét, elfeledkezhet a maga bajáról, hogy a honoráriumok, jó, én nem bánom, legyen ingyenbe, majdnem ingyenbe van így is, az embernek a saját könyve, hogy "Nyugaton" sincs ez nagyon másként, fenét nincs, de mindegy, hanem a fordítás, az üzlet volna, azt a kiadóknak nem lenne muszáj, még annyira se, ha nem látnának üzletet benne, és ez egy tiszta kivétel a Kafkával, hogy ez rendesen megy, de ez is csak az itthoni nyomorult viszonyokhoz képest rendes pénz - na, az ember azt hiszi, megfeledkezhet, de akkor a megyeszékhelyi unokaöccsének a története is ezt hozza vissza. Tiszta szerencse, hogy a Panni ilyen zaftosakat gondolt és mondott, azt gondolta: ha még egyszer ezekkel jön nekem a G.-né, megmondom neki, ilyen lesz a szája annak, aki a Cilkánál mereszti a seggét, így fogom mondani, mereszti a seggét. Vagy a seggét mereszti. Na, már nem, de talán aki az egész mögött van, az majd a G.-nét szervezi be most magának. Szerencse, mondja a Panni, az E., a Micka és a J., keresztnevek, már átlát rajta, azon az illetőn, aki most a G.-nét szervezi majd be; lovalom magam az egészbe, nevetünk a feleségemmel, hagyjuk a honoráriumokat, na, ma van a megismerkedésünk 37. évfordulója, szép idő, te, mondom neki, mondok neked valamit, amit sose felejtesz el, és mondom a 4300-4700%-ot, meg a honoráriumomat, de kedvesebbnek ígérkezik, ha a Panni történetére térek át, és hogy azt tervezi a Panni, azt fogja mondani a G.-nének, a pesti rokonaim a Lánchídnál laknak, ott is meg van oldva, hogy a Lánchidat az Alagútba betolják, hát tolja be maga is ablaka mögé a járdát!
