"Azt éreztük, tök jó!" (Czutor Zoltán, Nyers)

  • Greff András,Legát Tibor
  • 2000. november 9.

Film

Magyar Narancs: Az új lemezetek címének hallatán az ugrik be, hogy a "karácsonyi piacra" készült. A borítón egy kis bárány, a gyanútlan vevő meg jól megvásárolja a fa alá.
Magyar Narancs: Az új lemezetek címének hallatán az ugrik be, hogy a "karácsonyi piacra" készült. A borítón egy kis bárány, a gyanútlan vevő meg jól megvásárolja a fa alá.

Czutor Zoltán: Ez nekem is csak utólag jutott az eszembe. Eredetileg az lett volna a lemez címe, hogy Tücsök nélkül - a borítóján hangyákkal... De mivel mostanában egy csomó lemezborítón rovarok vannak, elvetettük ezt az ötletet. A "Szeretet, béke van" sor egyébként a Mocskos hazugság című számunkban szerepel. A borítóra egy birkanyájat képzeltünk, csakhogy amikor kiment a fotós a terepre, nem volt nyáj, csak egy-két bogáncsos birka. Ebből fotózott le egyet, ez látszik a borítón.

MN: Ez a negyedik lemezetek. Miben különbözik az előzőktől?

CZ: A régi lemezeinkkel az a helyzet, hogy ma már nem tudom úgy hallgatni, hogy beleképzelem, milyenek voltunk, milyenek voltak a körülmények akkor, amikor készítettük. Mondjuk az előző lemez dalaival elégedett lennék, de annyira rosszul szól, hogy az elront mindent. Úgy gondolom, ez a mostani az első olyan anyag, amivel minden szempontból elégedettek lehetünk.

MN: Kimondottan slágerzenének tűnik.

CZ: Örülök, ha úgy gondoljátok. Mi ugyanis mindig popzenekar akartunk lenni. De úgy, ahogy egy Led Zeppelin vagy egy Blur is popzenekar. Különben meg, ha nagyon elengedem magam, akkor beleélem magam a gyerekkoromba, mert nekem azóta a Beatles a kedvencem. A szüleim nagy Beatles-rajongók voltak, azt hallgatták állandóan. Úgyhogy szégyellném például a külföldiek előtt azt mondani, hogy a Nyers alternatív. Magyarországon viszont alternatívnak tartanak bennünket, mert nem tartozunk bele a "top kettő" német trendbe.

MN: Sokat mondják azt, hogy te vagy a Nyers.

CZ: Én nem érzem így. Azért nem, mert a dobossal és a basszusgitárossal gyerekkorunk óta barátok vagyunk. Együtt nőttünk föl, együtt tanultunk meg zenélni. Aztán úgy alakult, hogy azokat a dalokat fogadtuk el, amiket én csináltam. Emiatt sokan úgy gondolják, hogy a Nyers egy autoriter zenekar, pedig nem. Nem arról van szó, hogy én kisajátítom a "szerzőséget". Boldog lennék, ha a többieknek is volnának ötletei. De nincsenek, nekik ez így kényelmes.

MN: Az első lemez idején azt mondtad, hogy a szövegek csak arra jók, hogy ne kelljen lalalázni. Úgy tűnik, változott a véleményed.

CZ: Régebben tényleg nem figyeltem a szövegre. Ebben benne van az is, hogy én egy ilyen fél-cigány gyerek vagyok, és a zenei feelinget illetően teljesen cigánynak érzem magam. Úgy hallgattam zenét, hogy csak az érdekelt, mit tud kezdeni a hangjával az énekes, hogy milyen a hangszeres tudás, a ritmus. Emlékszem, mutattak nekem Sziámit, ezt hallgassam meg, milyen jó. Meghallgattam, és néztem, hogy mi ebben a kurva jó. Most viszont figyelek a szövegre, és egészen más a véleményem. Azt hiszem, mindez Lovasi Andrásnak köszönhető. Vele sokkal hamarabb összebarátkoztam, mint hogy hallottam volna a Kispál és a Borzot, együtt pecáztunk. Mégis ő volt az, aki rádöbbentett, hogy Magyarországon sokkal fontosabb a szöveg, mint bárhol másutt. Nem tudni, miért, de így van. Azóta én is odafigyelek a szövegekre, de nem tartom magam jó szövegírónak.

MN: Fontos, hogy a te szövegeidre is ugyan- úgy odafigyeljenek, mint a Lovasi szövegeire?

CZ: Persze, szeretném, de sokkal fontosabb a zene.

MN: A kiadónak voltak elvárásai?

CZ: Szerencsére nem. A 1G Kiadó talán az egyetlen a multiknál lévő labelek közül, ahol teljesen szabad kezet adnak, úgyhogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Különösen, ha az előző kiadónknál elkészített lemezekre gondolok. Ott ugyanis megmondták, milyenek legyünk.

MN: A "magyar Red Hot Chili Peppers."

CZ: A multik csak olyat mernek bevállalni, ami beilleszthető a nagy nemzetközi vonalakba, vagy itthon már abszolút siker.

MN: A szövegekből úgy tűnik, eléggé zavar benneteket ez a helyzet.

CZ: Az nem zavar, hogy van Kozsó meg Zámbó Jimmy. Nekem igazából az a bajom, hogy a nagy nyilvánosság számára csak ez létezik. Teljesen normális dolog az emberek részéről, hogy nem töltenek sok időt azzal, hogy megkeressék a kedvükre valót. Varga Géza, a 1G igazgatója szokta mondani, hogy annyira örülne, ha megbukna valamelyik produkció. De a magunkfajta zenekarok még arra sem kapnak lehetőséget, hogy normálisan megbukjanak. A tévék, rádiók nem mernek kísérletezni, így aztán mi csak egy vékony hártya vagyunk, egy belterjes közösség. Vidéken még rosszabb a helyzet. Ott tényleg csak a Danubius Rádiót lehet hallgatni, meg azokat a helyi adókat, amelyek afféle "kis danubiusokként" működnek.

MN: Szegeden éltek.

CZ: Hiába telepítették ide a kolozsvári egyetemet, érződik a város hangulatán, hogy nincsen meg az a kontinuitás, ami a hagyományokkal, kulturális múlttal rendelkező városokban megvan, vagy legalábbis én úgy látom, hogy megvan. Ez a dolog iszonyú súllyal nehezedik Szegedre. Semmi olyasmi nem történik, ami valamennyire értékelhető lenne. Csak a parádék, népünnepélyek. Azt hiszem, Ady érezhetett valami hasonlót az akkori Magyarországról. Pedig azokban az időkben valóban komoly kulturális élet lehetett vidéken is.

MN: Tizenegy éve működik a Nyers. Mi az, ami ennyi idő után is lelkesíteni tud?

CZ: Erről sokat szoktunk beszélgetni. Aztán mindig arra lyukadunk ki, hogy csináljuk, mert azt érezzük, tök jó. És az meg nem lehet, hogy akkor ne legyen belőle semmi. Tényleg csak ennyi az egész.

Greff András

Legát Tibor

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.