Film

Bingo, Gringo!

Adrian Grunberg: Börtönregény

Film

Lehet-e anélkül az új Mel Gibson-filmről szólni, hogy ne a színész civil elfoglaltságai, a több napon túl gyógyuló zsidózások és kurvaanyázások jelöljék ki önkéntelenül is a viszonyítási pontokat. Akárhogy is, a plakátra nincs kiírva, hogy "új film a sztártól, aki ezt és ezt mondta a zsidókra" vagy "a férfitól, aki így meg úgy fenyegette gyermeke anyját", és a film sem utal arra, mit tesz a sztár szabad idejében. Lehet-e anélkül az új Mel Gibson-filmről szólni, hogy ne a színész civil elfoglaltságai, a több napon túl gyógyuló zsidózások és kurvaanyázások jelöljék ki önkéntelenül is a viszonyítási pontokat. Akárhogy is, a plakátra nincs kiírva, hogy "új film a sztártól, aki ezt és ezt mondta a zsidókra" vagy "a férfitól, aki így meg úgy fenyegette gyermeke anyját", és a film sem utal arra, mit tesz a sztár szabad idejében. Nézzük tehát annak, ami: Mel Gibsont megint alaposan helybenhagyják. A Mel Gibson-verés kezd önálló műfajjá fejlődni, talán már hiányozna is, ha nem tennének kárt a színészben. Olyan ez, mint filmben a pisztoly: ha feltűnik, el is kell sülnie. Némi módosítással ugyanez áll Gibsonra is: ha feltűnik, előbb-utóbb nagyon meg kell veretnie magát. Az örök gibsoni karakter (fehér, megvert, mérges) most épp Mexikóban fut bele néhány ökölbe. Annyiban más ez, mint az eddigi Gibson-verések, hogy erre most egy mexikói börtönben - és micsoda börtönben! - kerül sor.


 

Nemcsak hogy a mexikói börtönökkel szembeni minden sztereotípiának eleget tesz, de új szín is a pokoli helyek palettáján. Annál, hogy Gibson hogyan keveredik ki innen (mint egy cowboy, hogyan máshogy), sokkal izgalmasabb, hogy hogyan keveredik bele e benti világba, mely úgy fest, mint egy bevásárlóközpont és egy lakópark kettőse Hieronymus Bosch pokolvíziójában. Bár ez az ő bulija, hiszen a Börtönregény (eredetiben Get the Gringo) az ő pénzéből készült, Gibson mégsem mert elég bátor lenni, "ha már úgyis teljesen leírtak" alapon (az USA-ban moziba sem került a filmje) legalább vadulni egy kicsit. A mocsokból több látszik ugyan, mint azt Hollywood engedné, Gibson név nélküli karaktere azonban hamar lemegy pótpapába, mert azt még egy magafajta bűnös lélek sem nézheti tétlenül, hogy egy mexikói kissrác máj nélkül végezze. A tervbe vett májkivágásig sok vér folyik le a börtönkanálisban - ez épp oly kötelező elem, akárcsak a Gibson-verés. A színész telefonos Eastwood-imitációja viszont műfaji plusz, s bár a fiatal Kern biztosan jobban csinálta volna, így is több ez, mint amit gringó vagy nem gringó egy veretes Gibson-filmtől elvárhat.

A Pro Video bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.