tévésmaci

Kandúr a gáton

  • tévésmaci
  • 2021. október 13.

Film

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban megnyitották székházukat...

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban megnyitották székházukat, szolid kis palazzo, semmi különös, szűk körű beszélgetős ünnepség, finom emberek és Ómafa, aki az egybegyűltek derűs várakozásától kísérve felidézett egy történetet: amikor Sztupa követte Trochét… Troché gondtalan volt, zsebre dugott kézzel, fütyörészve ment ki a pályaudvarra. A nyomában Sztupa, a dúlt tekintetű vidéki atyafi, két kufferrel, menyeméknél voltam Pesten, hoztam nekik mólét, mesélte egy idegennek a pénztárnál sorban állva. Troché az indulásra váró vonaton végigszáguldó rikkancstól („Mi történt Koós Jánossal? Itt a színes újság!”) vett egy Koós képénél kihajtott Lányok, asszonyokat, s minden figyelmével belemerült, így azt sem vette észre, hogy Sztupa, immár cseh gyökereire büszke bécsi polgárként, bőröndök helyett aktatáskával valahol épp a közelben csíp el még egy ablak melletti helyet. A Westbahnhofon átszálltak, volt egy-másfél óra talán a csatlakozásig, Troché vásárolt magának egy Friesennerzet a Mariahilfer Strassén, jól jön majd az Alpokban (kifordíthatós volt, kívül sárga, belül kék, vagy fordítva). Sztupa ballonkabátban ácsorgott az egyik pályaudvari kávékioszk előtt, egyik kezében kávéscsésze, a másikban tojásos szendvics, s ügyesen elkapta a szendvicséről lezuhanó főtt tojáscikket a csészével, a kávé totál ráfröccsent a kabátjára, az útitársak kacagtak. Troché Gmundenben szállt le, Sztupa követte, s arra gondolt, behajózunk. Ördöge volt. Két hangos kelet-európai nőcskével az oldalán az itáliai amorózó jól látta, hogy Troché Ebensee-ig vált jegyet. Tudom már, bólintott Sztupa. Hosszában hasítottak át a tavon, bár a hajó egy tört vonalat írt le, mert kikötött Traunkirchenben is, ahol amerikai diákok jókedvű csoportja rohanta meg. Vonatra újra Sztupa már a Steyr gyár munkásaként szállt fel, bár a fasz se tudta, hogy hogyan öltözik egy csávó az összeszerelő üzemből. Troché továbbra is Troché maradt. A hallstatti megálló nem Hallstattot jelentette, hanem a tó túlsó partját, s a kompnál Sztupa már úgy nézett ki, mint bármelyik helyi erő, mint egy tag. A városkát ez időben még nem a turisták lepték el, hanem szellemek járták. Troché tudta ezt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.