tévésmaci

Kandúr a gáton

  • tévésmaci
  • 2021. október 13.

Film

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban megnyitották székházukat...

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban megnyitották székházukat, szolid kis palazzo, semmi különös, szűk körű beszélgetős ünnepség, finom emberek és Ómafa, aki az egybegyűltek derűs várakozásától kísérve felidézett egy történetet: amikor Sztupa követte Trochét… Troché gondtalan volt, zsebre dugott kézzel, fütyörészve ment ki a pályaudvarra. A nyomában Sztupa, a dúlt tekintetű vidéki atyafi, két kufferrel, menyeméknél voltam Pesten, hoztam nekik mólét, mesélte egy idegennek a pénztárnál sorban állva. Troché az indulásra váró vonaton végigszáguldó rikkancstól („Mi történt Koós Jánossal? Itt a színes újság!”) vett egy Koós képénél kihajtott Lányok, asszonyokat, s minden figyelmével belemerült, így azt sem vette észre, hogy Sztupa, immár cseh gyökereire büszke bécsi polgárként, bőröndök helyett aktatáskával valahol épp a közelben csíp el még egy ablak melletti helyet. A Westbahnhofon átszálltak, volt egy-másfél óra talán a csatlakozásig, Troché vásárolt magának egy Friesennerzet a Mariahilfer Strassén, jól jön majd az Alpokban (kifordíthatós volt, kívül sárga, belül kék, vagy fordítva). Sztupa ballonkabátban ácsorgott az egyik pályaudvari kávékioszk előtt, egyik kezében kávéscsésze, a másikban tojásos szendvics, s ügyesen elkapta a szendvicséről lezuhanó főtt tojáscikket a csészével, a kávé totál ráfröccsent a kabátjára, az útitársak kacagtak. Troché Gmundenben szállt le, Sztupa követte, s arra gondolt, behajózunk. Ördöge volt. Két hangos kelet-európai nőcskével az oldalán az itáliai amorózó jól látta, hogy Troché Ebensee-ig vált jegyet. Tudom már, bólintott Sztupa. Hosszában hasítottak át a tavon, bár a hajó egy tört vonalat írt le, mert kikötött Traunkirchenben is, ahol amerikai diákok jókedvű csoportja rohanta meg. Vonatra újra Sztupa már a Steyr gyár munkásaként szállt fel, bár a fasz se tudta, hogy hogyan öltözik egy csávó az összeszerelő üzemből. Troché továbbra is Troché maradt. A hallstatti megálló nem Hallstattot jelentette, hanem a tó túlsó partját, s a kompnál Sztupa már úgy nézett ki, mint bármelyik helyi erő, mint egy tag. A városkát ez időben még nem a turisták lepték el, hanem szellemek járták. Troché tudta ezt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.