tévésmaci

Kandúr a gáton

  • tévésmaci
  • 2021. október 13.

Film

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban megnyitották székházukat...

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban megnyitották székházukat, szolid kis palazzo, semmi különös, szűk körű beszélgetős ünnepség, finom emberek és Ómafa, aki az egybegyűltek derűs várakozásától kísérve felidézett egy történetet: amikor Sztupa követte Trochét… Troché gondtalan volt, zsebre dugott kézzel, fütyörészve ment ki a pályaudvarra. A nyomában Sztupa, a dúlt tekintetű vidéki atyafi, két kufferrel, menyeméknél voltam Pesten, hoztam nekik mólét, mesélte egy idegennek a pénztárnál sorban állva. Troché az indulásra váró vonaton végigszáguldó rikkancstól („Mi történt Koós Jánossal? Itt a színes újság!”) vett egy Koós képénél kihajtott Lányok, asszonyokat, s minden figyelmével belemerült, így azt sem vette észre, hogy Sztupa, immár cseh gyökereire büszke bécsi polgárként, bőröndök helyett aktatáskával valahol épp a közelben csíp el még egy ablak melletti helyet. A Westbahnhofon átszálltak, volt egy-másfél óra talán a csatlakozásig, Troché vásárolt magának egy Friesennerzet a Mariahilfer Strassén, jól jön majd az Alpokban (kifordíthatós volt, kívül sárga, belül kék, vagy fordítva). Sztupa ballonkabátban ácsorgott az egyik pályaudvari kávékioszk előtt, egyik kezében kávéscsésze, a másikban tojásos szendvics, s ügyesen elkapta a szendvicséről lezuhanó főtt tojáscikket a csészével, a kávé totál ráfröccsent a kabátjára, az útitársak kacagtak. Troché Gmundenben szállt le, Sztupa követte, s arra gondolt, behajózunk. Ördöge volt. Két hangos kelet-európai nőcskével az oldalán az itáliai amorózó jól látta, hogy Troché Ebensee-ig vált jegyet. Tudom már, bólintott Sztupa. Hosszában hasítottak át a tavon, bár a hajó egy tört vonalat írt le, mert kikötött Traunkirchenben is, ahol amerikai diákok jókedvű csoportja rohanta meg. Vonatra újra Sztupa már a Steyr gyár munkásaként szállt fel, bár a fasz se tudta, hogy hogyan öltözik egy csávó az összeszerelő üzemből. Troché továbbra is Troché maradt. A hallstatti megálló nem Hallstattot jelentette, hanem a tó túlsó partját, s a kompnál Sztupa már úgy nézett ki, mint bármelyik helyi erő, mint egy tag. A városkát ez időben még nem a turisták lepték el, hanem szellemek járták. Troché tudta ezt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.