A Korcs szerelmek, a 21 gramm mexikói rendezőjének új drámája, a tavaly Cannes-ban (beszélgetésünk helyszínén) felfedezett, Golden Globe-nyertes és Oscar-esélyes Bábel csütörtökön startol a hazai vetítőtermekben.
Egész sor, kortárs képzőművészettel foglalkozó galéria nyílt az utóbbi fél évben: OCTOGON Galéria, Körzőgyár, Inda Galéria... Van egy közöttük, amely egészen más, mint a többi. A Boulevard és Brezsnyev Galéria leginkább egy zsúfolt lakásra emlékeztető találkozóhely, ahol nemcsak nézelődni és vásárolni lehet, hanem üldögélni, zenét hallgatni ("Abbától Zappáig"), beszélgetni is.
Egy francia újságíró és egy magyar történész egy szimbólummá lett ötvenhatos fotó szereplőinek nyomát kutatta öt éven át. A forradalom arca - egy pesti lány nyomában című dokumentumfilm most a filmszemle hivatalos programján látható.
Udvarias, habár szemmel láthatóan nincs oda a lehetőségtől, hogy interjút készítsenek vele. A Katona József Színház vezető művésze, s a színpadon jóval magabiztosabbnak tetszik, mint ha önmagáról kell beszélnie.
Régen megvoltak a magunk kis szabályai, de ma már nem sokra megyünk velük - sokáig a közepes fokozatú sztár (mondjuk Martin Sheen, az elnöki széria sikere előtt, vagy épp Dennis Hopper bármikor), netán másodvonalbeli hirigjani (a kedvencem Lorenzo Lamas) egyedüli jelenléte biztos garanciának tűnt. De ma már roppant nehéz megmondani, hogy mitől "B" a B film.
A "British reserve", a kimért gentleman exportképes filmikonja. Jelenleg a lánya életéért aggódik a Parfüm: Egy gyilkos története című filmben. A Die Hard - Drágán add az életed, a Galaxy Quest, a Michael Collins, az Értelem és érzelem, a Dogma, a Robin Hood és a Harry Potter-széria hatvanéves sztárjával a Berlinalén beszéltünk.
Tizenöt éves korától szerepel a vásznon, kőszínházi karrierje főként vidéki teátrumokhoz köthető, jelenleg a régi-új Stúdió K művésze. Kocsis Ágnes szemledíjas filmjében, a Friss levegőben egy vécésnénit játszik - oly hűen, hogy épp most nyerte el a hazai filmkritikusok díját.
Az amerikai független rock kilencvenes évekbeli sztárcsapata, a Pavement évekkel ezelőtt lehúzta a redőnyt, csúcslemeze, az 1995-ös Wowee Zowee újrakiadása kapcsán azonban lehetőségünk nyílt pótolni az eleddig elmaradt Narancs-interjút. A másoddobos Bob Nastanovich közel tíz év távlatából értékelte a zenekar karrierjét.
Dédapja Áprily Lajos költő, műfordító, nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, nagyapja Jékely Zoltán író, költő, édesapja Péterfy László szobrász, bátyja Péterfy Gergely író. A Krétakörben játszik, az Amorf Ördögökben énekel. Hamarosan önálló lemeze lesz.
Ahhoz képest, hogy színész szeretett volna lenni, de nem lett az, játszott filmben (Mielőtt befejezi röptét a denevér), néhány napja pedig abszolút főszerepet vitt - már ha a mellette gyors tempóban cserélődő képeket nem számítjuk - a Vígszínház színpadán, méghozzá jó ház előtt. A tévében a Kultúrház és a Luxor-show egyik műsorvezetője, interjúkat készít írásban és élőben, rádiózik (ez múlt és jövő idő éppen). Kultúraközvetítő munkás.
Van a sci-finek egy olyan iránya, ami nem távoli galaxisokba visz el háromezer év múlva, hanem itt játszódik miközöttünk, mondjuk, csak harminc év múlva. Mindössze harminc: még látjuk magunkat öregen, öregebben, még felismerjük, hogy a sarki tejivóból luxusszálló lett, a kocsmából benzinkút. Az ilyen sci-fikben van a spiritusz.
Az Anyádat is, a Harry Potter és az azkabani fogoly rendezőjének új filmje, Az ember gyermeke most került a pesti mozikba. Velencében beszélgettünk vele.