DVD

Killing me brutálnyí

- Chris Fischer: Mocsok

  • - tévésmaci -
  • 2007. január 25.

Film

Régen megvoltak a magunk kis szabályai, de ma már nem sokra megyünk velük - sokáig a közepes fokozatú sztár (mondjuk Martin Sheen, az elnöki széria sikere előtt, vagy épp Dennis Hopper bármikor), netán másodvonalbeli hirigjani (a kedvencem Lorenzo Lamas) egyedüli jelenléte biztos garanciának tűnt. De ma már roppant nehéz megmondani, hogy mitől "B" a B film.

Régen megvoltak a magunk kis szabályai, de ma már nem sokra megyünk velük - sokáig a közepes fokozatú sztár (mondjuk Martin Sheen, az elnöki széria sikere előtt, vagy épp Dennis Hopper bármikor), netán másodvonalbeli hirigjani (a kedvencem Lorenzo Lamas) egyedüli jelenléte biztos garanciának tűnt. De ma már roppant nehéz megmondani, hogy mitől "B" a B film. Rávághatnánk ugyan, hogy: nem mindegy? De jelen életvezetési ismereteink szerint még mindig halálbiztos receptje a boldogságnak, hogy "gyere nyugodtan, majd rendelünk pizzát és kiveszünk egy DVD-t".

Nemrégiben e hasábokon méltó emléket (**) állítottunk a Kevin Spacey, Morgan Freeman és Justin Timberlake, LL Cool J és további díszmadarak főszereplésével készült Edison című szakmunkának. Ha tetszik, a Mocsok ennek a B verziója -frászt, rakhattak volna az Edisonba még huszonöt húszmilliós hollywoodi nagyágyút, akkor is csak egy vacak B-movie maradna, a szokvány marhaságokkal a rendőri korrupcióról és tehetetlenségről. Tehát már a sztárokban s a velük szorosan szövetséges költségvetésben sem bízhatunk. Esetleg a B filmekre vonatkoznak helyi forgalmazási szokások, szabályok, például a kiontott belsőségek mennyiségére, ábrázolásának klinikai hitelességére tekintettel. De ez már aztán tényleg oly mindegy a sarki téka irányából nézve.

Talán a téma. A rendőri korrupcióról filmet készíteni, ahhoz éppenséggel itthon sem hívják ki Tarr Bélát. (Köztünk szólva abban azért lennének izgalmas lehetőségek, hogy hogyan ábrázoljuk az addig elmálló időt, míg K. törzszászlós kiszámolja a menet közbeni telefonálás árát, és húsz euró plusz négyezer forint jön ki neki.)

Vagy van Edison nevű város az Egyesült Államokban, vagy nincs - így a fikciómennyiség döntő szerepét a béségben most átugorjuk, a Mocsok mindenesetre Los Angeles valamelyik messzi külkerületének bandázásalapú gengszterizmustól erősen sújtott szegletében játszódik. A bandatagból rendőrré váló latin hőst egy konkrét nímand adja, fekete társa Cuba Gooding Jr. A tánczenére fogékony nézőközönség még fölismerheti Wyclef Jeant a Fugeesból, a hatodik alabárdos, illetve hatodik bandavezér szerepében (nem adnak ilyenre forgatási engedélyt meg alapítványi támogatást, ha nincsen benne funkycsávó, lásd az előzőben LL barátunkat).

Lehet, hogy attól bé a bé, ha a végén meghal a hős, az bizony elképzelhető, hiszen könnyű szívvel aligha mondanám arra, hogy "á" - különösen abban a határozottan minősített szituációban, amikor a sztorit egyes szám első személyben mesélő főhős arra fel sem hagyja abba a szövegelést, hogy szétlövik azt a konok fejét. Ugyanakkor a Hamlet végén is meghal a hős.

Viszont ha ezek után sem mondunk le a szép este ígéretéről, csak a cím marad - azért a Véres kés 3-mal még mindig bizosra lehet menni, gondolhatnánk tévesen és felkészületlenül, de aki akár csak rövid figyelmet is fordított már a honi moziüzemi filmforgalmazás címadási praxisára, tudja jól, hogy a Parasztlány partraszáll a címétől még nyugodtan lehet a legújabb rekordköltségvetésű Jerry Bruckheimer-produkció.

Úgyhogy semmi sem biztos, legfeljebb az, hogy a nemrég még szép reményű, Oscar-díjas Cuba Gooding Jr. (ugye, a főhős állandó hátramozdítójának impozáns szerepében) alighanem leszálló ágban lehet (a film 2006-os). De ami nem sok jót ígér neki, az a pizzás életbiztosítása. Nyúljanak bátran a telefon után!

Forgalmazza a Forum Home Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.