Nehéz olyan filmet készíteni, amelynek minden apró részlete összhangban áll a többivel s a mű egész harmóniáját egy piciny baki sem zavarja. Nehéz, de lám, nem lehetetlen, Hallie Meyers-Shyer mindjárt az első filmjében véghezviszi ezt a bravúrt.
Már a történetből is hibátlanul küszöböl ki mindent, ami valóságos emberek valóságos életére emlékeztetne. Negyvenes anyukáért huszonéves filmrendezőjelölt eped, akinek zsebe üres, ám haverjaival producereknek ajánlgatott filmötlete zseniális. Kollektíve a férjétől épp különvált asszonyhoz költöznek – nem a lakótelepre, hanem egy hollywoodi villába, a hölgy ugyanis egy rendezősztár és egy filmsztár leánya. Ám megjelenik a különélést rosszul viselő ex, aki persze menő zenei producer. Asszonyka leánya kiemelkedően tehetséges írópalánta, s egyáltalán: minden sarokban van egy géniusz, akit csak ideig-óráig csábít holmi karrier, mert tudja, hogy csak a szív meg a szeretet számít. Kár, hogy a szereposztásba már nem jutott ilyen géniusz, csak a habcsóknak maszkírozott, alakítását fintorgásból megoldani vélő Reese Witherspoon, néhány, ifjú korát meghazudtolóan maníros házibulimacsó és a melléjük gagyisodó, szegény Michael Sheen. Az operatőr igyekezetét, hogy kutyaeledel-reklámok esztétikája alapján komponált beállításaiban semmilyen arcon soha ne legyen egy picike árnyék sem, teljes siker koronázza. A háttérben folyvást nyekereg az andalító zene, s még a magyar szinkron is méltó mindehhez: egy nyikkanás nincs benne, ami emberi beszédhez hasonlítana, csak mikrofonnak szóló modoroskodás. Mondom: kerek egész.
Forgalmazza Big Bang Media
