„Kozmetika és női fodrászat” – olvasom az óbudai panelház aljában, ahol hajdan kedvenc videotékám üzemelt. Bent senki sem tud a dicső múltról, már azon is elnézőn mosolyognak, hogy valaki 2018-ban, a Netflix és a torrent korában filmkölcsönzőt keres. Hasonló a helyzet Marcaliban, ahol hét éve még a város központjában lévő kölcsönzőben kutattam filmritkaságok után. Hol téka állott, most a nagy semmi, a városban egy árva filmkölcsönző működik.
Bár pontos adat nincsen, a kölcsönzőket lemezekkel ellátó STI Kft. vezetője, Albert Antal szerint a kétezres évek elején még több ezer téka volt az országban, ám „ma mindössze 10-20 olyan hely van, amely rendelkezik kölcsönzési joggal” – értesülünk a kijózanító valóságról. Hasonlóan emlékszik Csizmazia „Cheese” Gábor is, aki tíz éven keresztül dolgozott tékásként az Odeon-lánc Corvin moziban lévő egységében; szerinte volt idő, amikor kétezernél is több téka üzemelt az országban. A sort, vagyis az első hazai tékát 1984-ben a Majakovszkij, vagyis a mai Király utcában a MOKÉP – az idő tájt az egyetlen állami filmforgalmazó vállalat –, nyitotta meg, és a többi, mint mondják, történelem.
A kölcsönzők legtöbbje a 2010-es évek elején bezárt, az ismertebbek néhány évig még kitartottak, de 2012-ben lehúzta a rolót az Odeon Puskin, 2016 végén pedig, mintegy a korszak lezárásaképpen, a pesti James Dean téka is bezárt. A helyzet a nagyvilágban sem rózsásabb, a Washington Post nemrég arról tudósított, hogy az Egyesült Államokban egykor 9 ezer kölcsönzőt számláló Blockbuster-hálózat nemrég már csak három üzlettel volt jelen az alig létező piacon – kettővel Alaszkában, és eggyel az oregoni Bend városában –, de júliusban Alaszka is elesett, így Bend lett az utolsó állomás. Mellékszál, de fontos: 1955-ben Tóth Endre, vagyis André De Toth épp Bendben forgatta Kirk Douglassal az Indián harcos c. westernjét.
Akik a hazai piacon, szembeszegülve a világtrenddel máig kitartottak, kénytelenek voltak profilt bővíteni, hisz látták, hogy pusztán a filmkölcsönzésből nem fognak megélni. Ilyen kölcsönzőt vezet Kerti Kata is a X. kerületben: az M-Téka 2001-ben nyitott, rá öt évre pedig már egy lottózónak is helyet adott. Vagy fordítva: a lottózó melletti polcokon sorakoznak a filmek. „A havi több száz aktív kölcsönzőnk száma mára bőven száz alá esett. Hasznot szinte alig termel a téka, de amíg egy picit is pluszban van, csináljuk, mert mi is filmgyűjtők vagyunk” – mondja a bolt vezetője.
Video- és Szolárium Szalon – ez már a nagykanizsai Munkás utcában található kölcsönző neve. A tulajdonos, Csordás Gábor még a paradicsomi időkben, 1995-ben vette meg a tékát: „Volt, amikor hat kölcsönző működött Nagykanizsán, ma a miénk az egyetlen. Emlékszem, Az ötödik elemből 25 kópiát rendeltünk, hetekre előre feliratkoztak rá az emberek. Ma már szinte alig hoz pénzt, ami bejön, azt elköltöm újabb filmekre” – meséli a tulaj, aki időközben szoláriummal bővítette az üzletet, s ma már két Flabélos fogyasztógéppel is várja a vendégeket, akik közül alig vannak, akik a DVD-k iránt érdeklődnének. „A VHS-seket már elajándékoztuk kórházaknak és iskoláknak, a DVD-k még itt vannak, mert néha még bejön valaki” – teszi hozzá Csordás. De nem lenne ereje kidobni a filmeket.
„Halott biznisz, halott biznisz” – kezd bele Vékonyné Török Dorina, aki ugyan nem tulajdonosa az Alfa kölcsönzőnek, de rendszeresen besegít a hódmezővásárhelyi videotékában. Korábban négy téka is volt Vásárhelyen, ma már csak az Alfa üzemel, bár Vékonyné szerint a videokölcsönzés másodlagos, elsősorban tisztítógépeket és babamérlegeket adnak bérbe, ebből tartja fent magát az üzlet, nem a filmekből.
A II. kerületi Varázs-Garage tékában viszont nincs se lottózó, se szolárium, és még gépeket sem adnak bérbe. Az üzletet Pintér Gábor vezeti; a ’90-es évek elején került ide, a tékát pedig 2003 óta viszi. Igaz, ma már rövidebb nyitvatartási idővel: bár ez a főállása, csak délután 4-kor nyit ki, és este 10-ig dolgozik a tékában. „Ez a munkahelyem, 60 elmúltam, én már nem nagyon tudok ugrálni. A bolt még megy valamennyire, bár a család már tartja a hátát miatta. Van olyan nap, amikor hárman jönnek be, van, amikor meg tízen. Veszteség egyelőre nincs, de nem sok pénz marad, ilyenkor nyáron, amikor kevesebben jönnek, a családnak be kell segíteni máshonnan” – meséli.
Az aranykor a kétezres évek elejéig tartott, meséli a szoláriummal bővített nagykanizsai téka tulajdonosa. „Akkoriban majdnem mindent megvettünk, ma már csak egyetlen filmet rendelek havonta, mert meg kell válogatni, hogy mire adok ki pénzt.” Hódmezővásárhelyi kollégája ma egy év alatt vesz annyi filmet, mint anno egy hónapban. Ő például elolvassa a kritikákat, megnézi a nézői véleményeket az interneten, és csak azután dönt arról, mibe invesztáljon.
A kölcsönzők természetesen csak kölcsönzési joggal ellátott filmeket rakhatnak ki a polcaikra, s bár egyre kevésbé jövedelmező biznisz a kölcsönzés, a tékák által vásárolható DVD-k folyamatosan drágultak. Ma 3500–7000 forintot kell fizetni egyetlen lemezért. A kölcsönzési árakat egyik téka sem merte emelni, hiszen már alig van kuncsaftjuk, 500–600 forintért adják ki a DVD-ket 24 órára.
Az élő IMDb
Csomor István 2006-ban zárta be a sümegi videotékáját, pedig szerinte a kölcsönzők valódi közösségi terek voltak: „Az emberek bejöttek, beszélgettek, értelmesen vitatkoztak, még ha nem is kölcsönöztek semmit. Ez nagyon hiányzik. Persze, az utolsó időszakban volt, aki már csak azért jött be, hogy felírja magának, mit érdemes letölteni, aztán ment is. Mondtam neki, hogy ne szégyellje, ennek a biznisznek úgyis hamarosan vége.” A nagykanizsai Csordás Gábor minden tagot ismer személyesen. Úgy látja, leginkább a középkorúak jönnek, akik még fiatalon kezdtek el tékába járni, de fiatal egy szál se. Pintér Gábor, a Varázs-Garage téka vezetője egy különleges kölcsönzőtípusra is felhívja a figyelmet: „Van olyan tagom, aki a harmincas éveiben jár, de még soha nem töltött le egyetlen filmet se. Így támogatja a filmeseket.”
A kölcsönzés aranykorában a tékások filmes tudása is sokat nyomott a latban. Csordás Gábor nagykanizsai tékájában például évekkel ezelőtt az alkalmazottaknak is kötelező volt megnézniük minden filmet, így tudtak biztosan segíteni a betérőknek. Csizmazia Gábor azt meséli, hogy a tékások voltak az élő IMDb, az Odeonban például volt olyan időszak, amikor az állásra jelentkezőknek tesztet kellett kitölteniük, amivel felmérték a filmes műveltségüket. Csizmazia élete legszebb tíz évének nevezi azt az időszakot, amikor tékában dolgozott. Egyszer majdnem magára haragította Steven Spielberget, a szabadsága idejére ugyanis elvitte John Ford klasszikusát, Az üldözők című westernt, de amint hazaért vele, már hívták is bentről, hogy kell a lemez Spielbergnek. Csizmazia persze azt hitte, szórakoznak vele, de nem: a kolléga csak erősködött, hogy tényleg Spielbergnek kell. Rohant is vissza a tékába, ahonnan a kölcsönző vezetője azonnal a Four Seasons Hotelhez sietett, ahol tényleg átadták a filmet a rendezőnek, aki a München budapesti forgatása során érezte úgy, hogy mindenképpen meg kell néznie a westernklasszikus egy jelenetét.
| A tékák Gandalfja Akik találkoztak vele, mind azt mondják, a magyar videotékák történetét nem lehet megírni Ajkay Lajos említése nélkül. Az évtizedeken keresztül a Hollán Ernő utcai Odeon-Lloydban dolgozó, azt társtulajdonosként vezető tékásról voltak, akik azt mondták, ő volt a videokölcsönzők Gandalfja. „Minden egyes kazettát egy mesével adott el. Legenda volt, aki többször is szervezett vidéki összejöveteleket nekünk, tékásoknak. Ma ezeket persze csapatépítőknek hívnánk” – meséli Ajkayról Csizmazia Gábor. |
