A nagyvilágban, hiszen nagy, biztosan létezik olyan szemináriumi foglalkozás, amely Steven Soderbergh és a pszichiátria találkozási pontjait járja körül, merthogy, megfigyeléseink szerint, Soderbergh szereplői – különösen a nőneműek – rendre a zárt osztályon végzik. Így volt ez a sztárokban és antidepresszánsokban gazdag Mellékhatásokban, és így van ez a Tébolyultra magyarosított Unsane-ben is. A vágni és fényképezni sem rest rendező ezúttal az egészségügyi rémdrámát és a szakállas zaklatókra alapozó horrort házasítja össze, oly gyorsan és szakszerűen, amit csak Las Vegas-i esküvőkön tapasztalni. Amikor épp nem nekivadult kísérletezői korszakát éli, Soderbergh akkor is szeret kilógni a tornasorból, most épp azzal lóg ki, hogy fogta az iPhone-ját és a The Crown sztárját, a II. Erzsébetet egy zavart tekintetű kortárs leányzóra cserélő Claire Foy-t, és mert úgy hozta a kedve, lezavart egy kis horrorocskát. Csak az íze kedvéért. Szegény lányt nem csak a páciensre éhes pszichiátria kebelezi be, de az intézet setét bugyraiban nem más adagolja a gyógyszert, mint hősnőnk régi zaklatója, olyan acélkeretes szemüvegben, amit csak a zaklató szaküzletben kapni. Jó látni, hogy Soderbergh nem az örökkévalóságnak alkot (azt akkor szokta, amikor Che életéről készít egyenként 135 perces, spanyol ajkú filmeket), ahogy jó nyugtázni, hogy ez az egész, filmes hercehurca megy egy telefonnal is. És még a művészi finomságok sem maradtak le. Ahogy máskor, úgy most is, igazán talányos szögekből közelít a kamera (bocsánat, iPhone) a míves és teljes érdektelenség felé.
Forgalmazza a Bontonfilm
