Persze, szerethetővé és gyerekbaráttá lehet tenni a klasszikus horrorfigurákat, egyszer sikerült is. Drakula továbbra is hotelt vezet, s vígan él ember-vámpír vegyes házasságból született lányával, félvérszívó unokájával meg az egész aranyos/idegesítő (figurája válogatja) kompániájával együtt. Míg azonban az első részt a kiforgatott rémfilmklisék még egy többnyire kedves kalanddá tudták tenni, a második már kezdett kifogyni az ötletekből. A harmadik részre tehát, mondhatni törvényszerűen és szépen ki is fújt az egész. A szörnyű család Bermuda-háromszögben tett látogatása sajnos egy merő erőlködés: elenyészően csekély számú kedves poénra jut egy rakás kínban fogant marhaság.
Drakula a luxushajóúton özvegyi magányát szeretné valamelyest oldani, s ahogy már az ilyenkor lenni szokott, az ősellenség leszármazottja a kiválasztott, aki nyaraltatás címszó alatt tenné el láb alól a komplett szörnypopulációt. Mindehhez Drakula rémes haveri köre asszisztál, a megszokott furcsa zöld szmötyi, az elhízott múmia és a többiek, de szerepük csekély, szinte csak díszletek. Egyedül a rengeteg poronty által leterhelt farkasházaspár hoz némi derűt a holdfény-áztatta strandolásba. Az új fellépők közül a gyerekek az óriáskutyust, a felnőttek a hal(vérű) pincéreket szerethetik meg talán, de aki már az első részben is sokallotta a dalolást, itt jobb, ha felkészül holmi zenei ámokfutásra: olyan az egész, mint a szervezett buszos utakat záró zenés folklórest.
Forgalmazza az InterCom
