Kerülni a "kusturicázást" (Aleksandar Maniæ filmrendező)

  • Dercsényi Dávid
  • 2007. március 1.

Film

Egy város, ahol mindenki bajnok, ahol évente megrendezik a török zenei kalózfelvételek versenyét, ahol az öregember is diszkóba jár. A Sutkai bajnokok eddig 70 fesztiválra kapott meghívást, számos közönségdíjat nyert, és a macedóniai roma filmfesztiválon is diadalmaskodott. A film csütörtöktől látható a hazai mozikban - ebből az alkalomból beszélgettünk a vajdasági születésű rendezővel.
Egy város, ahol mindenki bajnok, ahol évente megrendezik a török zenei kalózfelvételek versenyét, ahol az öregember is diszkóba jár. A Sutkai bajnokok eddig 70 fesztiválra kapott meghívást, számos közönségdíjat nyert, és a macedóniai roma filmfesztiválon is diadalmaskodott. A film csütörtöktől látható a hazai mozikban - ebből az alkalomból beszélgettünk a vajdasági születésű rendezővel.

Magyar Narancs: Hogy talált rá Sutkára, erre az Európában egyedülálló módon csak roma nyelvű, roma vezetésű macedóniai városra?

Aleksandar Maniæ: Sutka nem egy település a térképen, hanem lelkiállapot, a létezés egy más szintje. Egy rendezőasszisztensem hívta fel a figyelmemet a helyre, aki már filmezett ott Kusturicával. Elmesélt pár elképesztő történetet, lefestett pár figurát, s ezek után elkezdtem a pénz után kajtatni, mert mindenképpen csinálni akartam egy filmet Sutkáról.

MN: Hogy fogott hozzá? Odament, és az ismert történetek nyomán elkezdett vizsgálódni?

AM: Elkezdtem járni a várost, kerestem az arcokat, a karaktereket. Tudtam, hogy elég sokat kell találnom ahhoz, hogy egy filmre való anyagom legyen, majd az is világos lett, hogy az emberi lét egy másik szintjét a maga teljességében akarom megragadni, azaz történetek kellettek szerelemről, gyűlöletről, születésről, halálról, istenekről, zenéről.

MN: Sutka akkor tehát a realitás más szintje, mágikus megragadása, a létezés radikálisan más értelmezése, illetve ennek a metaforája. Roma szervezetek azonban kritizálták a filmet, hogy az csak megerősíti a romákkal szembeni sztereotípiákat, és erősíti a romaellenes előítéleteket.

AM: Vicces, hogy ezt említi, mert ez a film totálisan szembemegy mindenféle roma előítélettel és sztereotípiával. Tudatosan törekedtem arra, hogy minden ilyesmit elkerüljek, mégpedig azért, mert ez a film másról szól: egy másik univerzumról, ahol a mi valóságérzékelésünk érvényét, hatályát veszti. A roma érdekvédelmi szervezetek, politikusok érzékenysége persze ért-hető, ők egy bizonyos politikai keretben értel-mezték ezt a filmet, ami erős korlátokat szab. Amúgy ha a romák maguk tartották érdemesnek a filmet a roma Oscarra, az Arany Kerékre, akkor azért annyira rasszista mégsem lehet. 'k látták a filmet, és nevettek, tudták, hogy nem akarom kigúnyolni, kihasználni őket. Sőt az is lehetséges, hogy a film a sutkai feketepiacon is kapható. Ez a film amúgy megosztja a közönségét, egyesek szerint rasszista, mások szerint szép és emberi. A film sorsa inkább a pozitív olvasatokat támogatja: öt fesztiválon nyert közönségdíjat, aminek hatására aztán számos országban forgalmazni is kezdték.

MN: Maguk a sutkaiak látták már a filmet?

AM: Ez az első moziban vetített dokumentumfilm Macedóniában - az első vetítési napon óriási sorok kígyóztak a pénztáraknál: minden sutkai látni akarta magát. Azt hiszem, az egész város látta. De nemsokára az ottani tévében is látható lesz.

MN: Olyan vádak is érték a filmet, hogy egész egyszerűen manipuláció az egész, semmi sem valóságos.

AM: Minden egyes fesztiválon, az összes sajtótájékoztatón megkapom a kérdést: mennyi időt vett igénybe a próbafolyamat, amíg a résztvevők rendesen betanulták a szerepeiket. Egész egyszerűen nem hiszik el, hogy ez a valóság. Ilyenkor csak annyit mondok, hogy a valóságnál senki nem tud jobb történeteket kreálni, én sem.

MN: Volt valamilyen előképe, prekoncepciója?

AM: Azt tudtam, hogy mit nem akarok. El akartam kerülni a beskatulyázást, a "kusturicázást", ugyanakkor az általam legnagyobbnak tartott rendező, Federico Fellini világa nyilván hatott rám - ezért is használtam a 8 és fél zenéjét, s tudatosan nem az Amarcordét, ami szintén egy kisváros miliőjét mutatja be. Ilyeténképpen ez a film egy kicsit amolyan hommage is. Az Amarcord viszont fontos tanulmány volt nekem, 30-40-szer néztem meg, hogy átlássam a vágás szerkezetét. Hisz egy tarka, mozaikos történetet kellett megszerkesztenem, így a Sutka vágása - sok száz napot töltöttem vele, negyvenórányi anyagunk volt, négy évig készült a film - az Amarcord és hozzá hasonló filmek elemzésével jött létre.

MN: Az ön életében Sutka milyen nyomokat hagyott?

AM: Nos, a szakmai része egyértelmű. Emberi szempontból én lényegében leéltem egy teljes, a hagyományos életemtől független életet ott, születéstől a halálig.

MN: Akkor ön szintén bajnok, verhetetlen valamiben?

AM: Egyértelmű, filmezésben én vagyok Sutkában a legjobb...

A filmről a Verzió filmfesztivál kapcsán jelent meg recenziónk 2006. november 2-i számunk mellékletének VIII. oldalán.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.