A filmbeli tudós ötlete az, hogy egy csodás technológiai eljárással le kell kicsinyíteni az emberi egyedeket úgy 3 százalékos nagyságukra, kiküszöbölendő a túlnépesedés és a túlfogyasztás káros hatásait. Ám az emberiség önzését nem meghaladni, hanem éppen fokozni sikerül a méretváltással.
Alexander Payne (Schmidt élete, Kerülőutak) filmrendező-író ötlete meg az, hogy a lekicsinyítéssel felmerülő problémakör remek alapanyag egy szatirikus disztópia megrajzolásához. Ám az ötlet hamar kimerül, a kézenfekvő poénok már a felvezetésben elpukkannak, s a történet elkezd ide-oda tekeregni: lesz társadalomkritika meg szerelmi szál, és a társadalomkritikusok kritikája. Csak az alaptéma kibontása nem jön össze. Az megmarad kiinduló helyzetnek (gazdagabb országokban önkéntesek a törpülők, szegényebbekben profi csempészek, diktatúrákban elítéltek és legyőzöttek), szerény poénforrásnak, ám dramaturgiai szinten nemigen befolyásolja a sztori alakulását. Abba máshonnan kell fordulatokat gyömöszölni. Kerül maffiózógyanús szerb üzletember, büntetésből összezsugorított vietnami környezetvédelmi aktivista, világvége-hívő norvég hippikolónia és a kicsinyítéssel semmilyen összefüggésben nem álló, közelítő világvége. Az átalakítást felesége miatt vállaló, ám az utolsó pillanatban megfutamodó nő által magára hagyott főszereplő, az új életében remélt gazdagság mellett/helyett a létezés értelmetlenségével szembesülő balek szerepében szigorúan realista játékmódot alkalmazó Matt Damon nélkül valószínűleg még hosszabbnak tetszenék az így is fárasztóan terjengős film.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
