Film

Krízispont

  • - kg -
  • 2012. március 30.

Film

New York, a gazdasági válság előtt két perccel, délelőtt. Stanley Tuccit páros lábbal rúgják ki egy befektetési bank (fikcióban vagyunk, nevezzük Lehman Sistersnek) sokadik emeletén elfoglalt állásából.

Példásan kíméletlen kivégzésben van része, úgy fejezik le, hogy még a fejét sem viheti magával, hiszen az a vállalat tulajdona. Mire a fej nélküli kockázati elemző leér a nulladikra, Kevin Spacey is kidugja a fejét középvezetői odújából. Egy tapasztalt meteorológus már ebből messzemenő következtetéseket tudna levonni, valami olyat, hogy rossz idők jönnek, de Spacey szerint nem kell berezelni: volt is, lesz is ilyen nap a vállalat életében, s csak biztatná a ki nem rúgott keveseket, használják ki az üresedéseket. Ő már csak tudja, a milliós fizetésű szakember látott már egyet-mást a céggel összefonódott élete során. Olyat azonban még ő sem, ami a kirúgott elemző kirúgott pendrive-ján lapul: az elmentett adatokból ugyanis a legrettegettebb piaci szakszó, a CÓRESZ kezd összeállni. New York, a gazdasági válság előtt egy perccel, este. A hírre, hogy córesz van, előbújnak a vállalat szabad szemmel csak ritkán látható nagyvadai, sőt még Jeremy Irons is megérkezik helikopteren. Ha brit színész helikopteren érkezik, akkor csakis villain lehet, méghozzá globális, és J. C. Chandor filmjét épp ezekért a jókor behelikopterező közhelyekért lehet kedvelni. A Krízispont olyan, mint a Wall Street 2 javított kiadása, tele tanítható, életerős gekkókkal. Hiteles az erotikus-szerelmi szál is: mindenki a pénzre izgul - ha jól értjük, még a jók is.

A Vertigo Média filmje


Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.