Mintha teljesen feledésbe merült volna, hogy Erdély jelentősége, ha úgy tetszik, régi dicsősége épp a sokszínűségnek és a toleranciának volt köszönhető, sokkal inkább a nyitottságnak, mint a bezárkózásnak. Az elmúlt száz évben épp e nyitottságot és toleranciát lepte be a feledés homálya, s lépett a helyébe valamiféle olcsó rezervátumromantika, amire úgy tűnik, sokkal nagyobb igény mutatkozik, mint az újdonságok, különlegességek felfedezésére.
A Spektrum Tv saját gyártású sorozata ezt az Erdély-képet próbálja árnyalni, ami azért sem könnyű feladat, mert sokan azt is hazaárulásnak tekintik, ha valaki megkérdőjelezi a közhellyé silányult attribútumok kürtőskalácstól a Székely himnuszig ívelő kizárólagosságát. Márpedig az Erdély – a székelykapun túl a címével is jelzi, hogy másról lesz szó. „Nyáry Krisztián lányával, Lucával egy több mint egy hónapos utazás során megtapasztalják, hogy fér össze a kaland a tradícióval, a hagyományos a forradalmival, a történelmi az ultramodernnel” – így a Spektrum rendhagyó Erdélyt ígérő beharangozója, de a felvételekből azt is egyből látni, hogy másféle hangnem és stílus uralkodó, mint Nyáry Krisztián könyveiben. Nem véletlenül. Az Erdély – a székelykapun túl ugyanis nem Nyáry Krisztián és Nyáry Luca saját műsora.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
