Tizenhárom nappal azután, hogy a fekete taxist, Rodney Kinget a Los Angeles-i rendőrök agyba-főbe verték, egy 15 éves fekete lány narancslét akart vásárolni a városban: Latasha Harlinst a boltos tolvajnak nézte és lelőtte. Azzal védekezett, hogy önvédelem volt, ezért kellett hátulról (!) fejbe lőnie a lányt. A boltos börtönt nem kapott, King összeverőit felmentették. Ami ezután következett, az a ’92-es Los Angeles-i zavargások néven ismeretes. A bolti gyilkosság megrendezésével indul Deniz Gamze Ergüven filmje, és azzal végződik, hogy a könnyes szemű Daniel Craig együttérzőleg végigsimítja a könnyes szemű Halle Berry hátát, miközben egy pajkos napsugár épp egy kivérzett fekete fiú testén pásztáz – a napsugarak már csak ilyenek. Pajkosság és halál, erotika és könnygáz, korabeli 7up-ok és örökérvényű drámák, Los Angeles fegyverben és egy család szétesőben – ambíciókból és Daniel Craigből nincs hiány, de hova lett a költészet? Ergüven előző filmjében pedig még igazoltan megvolt, nem véletlen, hogy a Mustang minden díjért versenyben volt a Saul fiával. Lehet, hogy a reptéren kobozták el, kolbászt és költészetet nehéz az USA-ba bevinni. Ergüvennek sem sikerült, így maradt a pajkos napfény, amihez két sztár is járt, ők átlagemberkedni jöttek. Berry sok gyerekszereplőt kapott, hátha valaki munkáséletű anyának nézi, és még ő járt jobban, mert Craignek egy shotgunt és egy fürdőköpenyt adtak, legyen ő a kérges, ámde jószívű szomszéd. Szép párosukat L.A. könnygázfüstje hozza közel egymáshoz. Szegény Kingbe először a rendőrök, most meg a filmesek rúgtak bele.
Forgalmazza a Bontonfilm
