DVD

Lázadók

  • - kg -
  • 2018. szeptember 2.

Film

Tizenhárom nappal azután, hogy a fekete taxist, Rodney Kinget a Los Angeles-i rendőrök agyba-főbe verték, egy 15 éves fekete lány narancslét akart vásárolni a városban: Latasha Harlinst a boltos tolvajnak nézte és lelőtte. Azzal védekezett, hogy önvédelem volt, ezért kellett hátulról (!) fejbe lőnie a lányt. A boltos börtönt nem kapott, King összeverőit felmentették. Ami ezután következett, az a ’92-es Los Angeles-i zavargások néven ismeretes. A bolti gyilkosság megrendezésével indul Deniz Gamze Ergüven filmje, és azzal végződik, hogy a könnyes szemű Daniel Craig együttérzőleg végigsimítja a könnyes szemű Halle Berry hátát, miközben egy pajkos napsugár épp egy kivérzett fekete fiú testén pásztáz – a napsugarak már csak ilyenek. Pajkosság és halál, erotika és könnygáz, korabeli 7up-ok és örökérvényű drámák, Los Angeles fegyverben és egy család szétesőben – ambíciókból és Daniel Craigből nincs hiány, de hova lett a költészet? Ergüven előző filmjében pedig még igazoltan megvolt, nem véletlen, hogy a Mustang minden díjért versenyben volt a Saul fiával. Lehet, hogy a reptéren kobozták el, kolbászt és költészetet nehéz az USA-ba bevinni. Ergüvennek sem sikerült, így maradt a pajkos napfény, amihez két sztár is járt, ők átlagemberkedni jöttek. Berry sok gyerekszereplőt kapott, hátha valaki munkáséletű anyának nézi, és még ő járt jobban, mert Craignek egy shotgunt és egy fürdőköpenyt adtak, legyen ő a kérges, ámde jószívű szomszéd. Szép párosukat L.A. könnygázfüstje hozza közel egymáshoz. Szegény Kingbe először a rendőrök, most meg a filmesek rúgtak bele.

Forgalmazza a Bontonfilm

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.