Film

Legendás állatok és megfigyelésük

Film

Képzeljük el, ahogy Sir David Attenborough hősiesen ugrándozik New York felhőkarcolóin egy csapat elszabadult afrikai elefántot üldözve, majd egymaga megfékezi a megvadult állatokat, s végül még a mutatós amerikai bevándorlási hivatalnoknő szívét is elnyeri, aki a film elején megpróbálta kitoloncoltatni, mert pár szurikátát akart becsempészni az országba.

A Legendás állatok és megfigyelésük – a Harry Potter-univerzum kis Brehmje – megfilmesítése hasonlóan különös próbálkozás. J. K. Rowlingnak is csak halovány elképzelései voltak arról, hogyan is lehetne egy enciklopédiát filmre alkalmazni. A legjobb módszer, ha a bevált receptnél maradunk. Van három barát: az egyikük minden, csak nem hőstípus és mégis azzá válik (Gö­the Salmander, a varázs-zoológus), a másik meg esetlen, mindig háttérbe szoruló szárnysegéd (Jacob Kowalski, a mugli pék) és egy stréber barna lány, aki mindig aggódik (Tina, az auror). Van egy Voldemort-pótlék is, aki egyik híres színészből egy másikká változik.

A cselekményt illető tanácstalanság nem jelenti azt, hogy a filmnek ne lennének erényei. Az egyik mindjárt a helyenként kellemesen sötét tónus és a társadalomkritikus kitekintések. A varázslók a muglik felől nézve többrétegű kóddá válnak: lehetnek rejtőzködő queerek, akik láthatatlan szubkultúrát alkotnak a 20-as évek New Yorkjában vagy afroamerikaiak, akik másodrendű állampolgárként, szegregáltan élnek Amerikában.

Nem annyira rossz darab ez, de lehet, hogy mégis tartani kellene magunkat a „nincs több Harry Potter-film” elvhez.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.