Film

A díszletek állnak, a szépiaszűrőket sem csomagolták el, a Peaky Blinders (Birmingham bandája) alkotóinak még nem akarózik száz évad után sem hazamenni – a dicsőségről már lekéstek, a gyalázat még ráér.

Elmúlt felettük az idő, vagy elképzelhetetlennek tűnnek az eredeti alkotóik nélkül – íme azok a franchise-ok, amelyeket nem valószínű, hogy bárki elővenne egy remake-re. Vagy legalábbis reméljük.

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Hét Super Bowl-győzelem, amelyből ötször őt választották MVP-nek, azaz a meccs emberének.

Pierre-nek menő virágüzlete van Bordeaux-ban, 10 euró egy szál rózsa, a káprázatos csokrok ára százas nagyságrendű, ugyanakkor a nagybani piacon kemény üzletember.

Ötórai tea, lágyan elomló sütemények, puha kötött pulóverek és decens tweedzakók.

Nerina T. Kocjančič, a Slovenski filmski center promóciós és forgalmazási vezetője

Hazal Németországban született török lány, éppen nagykorú lesz.

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Az eddig tévésorozatokat és rövidfilmeket rendező Victoria Musiedlak szép és csendes filmje az odavetettségről szól.

A múlt század hatvanas éveire annyira legalábbis rendeződni látszottak a dolgok Amerikában, hogy filmkészítők szórakoztatási csoportja a homlokára csaphasson.