Film

Sok mindent felhozhatunk e kiművelt körökben magasról lenézett Jason Statham-film védelmében, már maga a cím is egy megejtő önvallomás, nem kell ide Biblia, hogy helyesen értelmezzük a stathami értelemben vett feltámadást. Feltámadásra vársz egy

Egy nagy színész minden adottságával rendelkezett, belőle mégsem vált koronás színészkirály. A történelem többször is drasztikusan megakasztotta Somogyvári Rudolf pályáját: huszadik századi históriánk – és a személyes végzet. Idén lehetne száz­éves, de most szeptemberben lesz épp 40 esztendeje, hogy meghalt a magyar színpad és film egyik legutolsó úriembere. Arcát, alakját és MZ/X-ként is kamatoztatott orgánumát tán még az a fiatal is ismeri, aki sohasem hallotta a nevét.

Az öldöklős filmek negatív hősei gyakorta küzdenek kihívásokkal: néha fizikailag túlfejlett szellemi fogyatékosok, sokukat öröklött családi terheltség sújtja, vagy szimplán csak megátkozták őket, a legrosszabb esetben viszont rég meghaltak, de mégsem tudnak nyugton maradni.

Charlton Heston (az eredeti Ben Hur és Mózes után a legjobb Mózes) szelleme mostanában bizonyára Trump kocsiverseny-győzelméért szorít, és nincs ideje olyan apró-cseprő földi dolgokra, mint az, hogy milyen kocsiversenyek kerülnek a mozikba.

Az azért már a nyolcvanas években sem számított újdonságnak (’82-t írunk, midőn a filmet a tengerentúlon bemutatják), hogy az írek a közhiedelem szerint iszákosak, s mint ilyenek ideális antihősök, ami persze csak akkor áll meg, ha szeretünk a közhelyek közt halászgatni, és szeretjük – naná, hogy szeretjük – az alkoholban pácolt, meredeken lefelé tartó pályaíveket.