Film

Renegátok

Film

Megint jönnek a tökös amerikaiak, és megmentik a tehetetlen, gyenge (európai) őslakosokat. Ahogy tették ezt már nem egy, de két világháborúban (ezt nem mulasztják el deklarálni itt sem). A különbség annyi, hogy most nem amerikai filmesek egzotizálnak, hanem (részben) európaiak önegzotizálnak (a forgatókönyv egyik elkövetője Luc Besson, a produkció pedig német–francia együttműködésben készült, nemzetközi szereplőgárdával).

A cél talán valami modernizált Kelly hősei-történet, ahol egy maroknyi renegát amerikai katona igyekszik megkaparintani magának a náci aranyat. A háttér (és valóban csak az) a délszláv háború, mely vázlatosan összefonódik a második világháborúval (a nácik egy víz alá került bosnyák városban hagyják elrabolt zsákmányukat). Egy akciófilmen nyilvánvalóan botorság történelmi hitelességet és mélységet számon kérni, de a két háború pusztítása valóban csak a mesebeli arany és egy szomorú szemű bosnyák leány meg egy – James Bond-gonosz összetettségével felruházott – szerb parancsnok képében jelenik meg. De nem a történelem az egyetlen kétdimenziós a filmben, a figurák is azok.

Az egyetlen akciófilmes alkotórész, mely hellyel-közzel működik, az maga az akció: a víz alatti hajsza vagy a cselekményt indító tankrablás kimondottan izgalmasra sikerült, bár a nagy leszámolásnak zavaróan hamar véget vet egy harci helikopter. A Renegátok ezt leszámítva fájó kiszámíthatósággal csordogál, ráadásul a víz alatti furkálás-pakolászás még unalmas is (ami halálos bűn a műfajban), az ún. humora pedig kimondottan erőltetett.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.