Film

Renegátok

Film

Megint jönnek a tökös amerikaiak, és megmentik a tehetetlen, gyenge (európai) őslakosokat. Ahogy tették ezt már nem egy, de két világháborúban (ezt nem mulasztják el deklarálni itt sem). A különbség annyi, hogy most nem amerikai filmesek egzotizálnak, hanem (részben) európaiak önegzotizálnak (a forgatókönyv egyik elkövetője Luc Besson, a produkció pedig német–francia együttműködésben készült, nemzetközi szereplőgárdával).

A cél talán valami modernizált Kelly hősei-történet, ahol egy maroknyi renegát amerikai katona igyekszik megkaparintani magának a náci aranyat. A háttér (és valóban csak az) a délszláv háború, mely vázlatosan összefonódik a második világháborúval (a nácik egy víz alá került bosnyák városban hagyják elrabolt zsákmányukat). Egy akciófilmen nyilvánvalóan botorság történelmi hitelességet és mélységet számon kérni, de a két háború pusztítása valóban csak a mesebeli arany és egy szomorú szemű bosnyák leány meg egy – James Bond-gonosz összetettségével felruházott – szerb parancsnok képében jelenik meg. De nem a történelem az egyetlen kétdimenziós a filmben, a figurák is azok.

Az egyetlen akciófilmes alkotórész, mely hellyel-közzel működik, az maga az akció: a víz alatti hajsza vagy a cselekményt indító tankrablás kimondottan izgalmasra sikerült, bár a nagy leszámolásnak zavaróan hamar véget vet egy harci helikopter. A Renegátok ezt leszámítva fájó kiszámíthatósággal csordogál, ráadásul a víz alatti furkálás-pakolászás még unalmas is (ami halálos bűn a műfajban), az ún. humora pedig kimondottan erőltetett.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.