Történetünk kezdetén Wyomingban pokoli hideg tombolt. Aki azt hinné, hogy ennek történetünk szempontjából vajmi csekély jelentősége van, mert csak így jön ki a Leacock óta sokat idézett poén, nagyon téved: a wyomingi télnek igenis nagy jelentősége van, volt és lesz ebben a történetben.
A többi – gyilkosság, nyomozás – csak afféle kötelező rutin, tulajdonképpen mellékes. Van az amerikai filmeknek egy nagyon is nyerő alfaja; a téli, kisvárosi film, amiben kisebb falu méretű pick-up truckokban igyekeznek a pick-up truck lelkületű, masszív munkásemberek az utca egyik végéből a másikba. Ez a dinertől dinerig tartó, hangulatos vonszolódás önmagában egy film, semmit sem kell hozzátenni, elég, ha William H. Macy fázósan magára húzza a kapucniját, vagy egy kisebb színész kockás ingben motoz egy motorháztető alatt. Ehhez képest most egészen az indiánrezervátum mélyéig megyünk, ahová nem ér el a diner melege, de nem indiánokat jöttünk nézni, hanem egy híres fehér embert és női társát, név szerint Jeremy Rennert és Elizabeth Olsent, amint a nagy fehérségben egy indián lány meggyilkolása ügyében járnak el. Az eljárás ezen a tájon nem hóláncon, hanem motoros szánon történik; a téli tájban elkövetett elégikus snow-mobilozás is van olyan jó, mint a pick-up truck költészet, történetünk szempontjából ennek van jelentősége, és nem az ügy felgöngyölítésének. Az szépen, komótosan göngyölődik magától is, kellő időt hagyva a dramaturg szerepét átvevő fagyhalálnak és a múltba révedésnek. És Jeremy Renner megbízható révedező, de nyomkövetőnek sem akárki.
Forgalmazza a Vertigo Média
