Film

Wind River

  • - kg -
  • 2017. október 14.

Film

Történetünk kezdetén Wyomingban pokoli hideg tombolt. Aki azt hinné, hogy ennek történetünk szempontjából vajmi csekély jelentősége van, mert csak így jön ki a Leacock óta sokat idézett poén, nagyon téved: a wyomingi télnek igenis nagy jelentősége van, volt és lesz ebben a történetben.
A többi – gyilkosság, nyomozás – csak afféle kötelező rutin, tulajdonképpen mellékes. Van az amerikai filmeknek egy nagyon is nyerő alfaja; a téli, kisvárosi film, amiben kisebb falu méretű pick-up truckokban igyekeznek a pick-up truck lelkületű, masszív munkásemberek az utca egyik végéből a másikba. Ez a dinertől dinerig tartó, hangulatos vonszolódás önmagában egy film, semmit sem kell hozzátenni, elég, ha William H. Macy fázósan magára húzza a kapucniját, vagy egy kisebb színész kockás ingben motoz egy motorháztető alatt. Ehhez képest most egészen az indiánrezervátum mélyéig megyünk, ahová nem ér el a diner melege, de nem indiánokat jöttünk nézni, hanem egy híres fehér embert és női társát, név szerint Jeremy Rennert és Elizabeth Olsent, amint a nagy fehérségben egy indián lány meggyilkolása ügyében járnak el. Az eljárás ezen a tájon nem hóláncon, hanem motoros szánon történik; a téli tájban elkövetett elégikus snow-mobilozás is van olyan jó, mint a pick-up truck költészet, történetünk szempontjából ennek van jelentősége, és nem az ügy felgöngyölítésének. Az szépen, komótosan göngyölődik magától is, kellő időt hagyva a dramaturg szerepét átvevő fagyhalálnak és a múltba révedésnek. És Jeremy Renner megbízható révedező, de nyomkövetőnek sem akárki.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.