SZEMREVALÓ

Napfogyatkozás

  • - kg -
  • 2017. október 21.

Film

Nem csak a nap fogyatkozik, a család is: egyedül a legkisebb fiú, Yves kerül ki épségben a családi autó roncsai közül, szülei és testvérei mind odavesznek a balesetben. De nem elég túlélni a katasztrófát, túl kell élni azt is, ami ezután következik: ebben a kisfiú kórházi ágyához rendelt pszichológus igyekszik segíteni, a gyerek feje felett marakodó rokonokkal szemben azonban a pszichológus asszony is tehetetlen.

Stefan Haupt rendező kamerája viszont sok mindenre képes, például a manapság oly ritka visszafogottságra: nincs semmi trükk, semmi hivalkodás, tiszta, rendes, tágas, élményszerűen karbantartott zürichi szobabelsőkben karbantartásra szoruló lelkek ütköznek meg egymással az előállt drámai helyzetben. A pszichológus befogadná a gyermeket, a szobaszám meg is lenne hozzá, de a családi konszenzus már kevésbé, a kisfiú rokonai sem teszik könnyebbé a helyzetet, és múltbeli árnyak is akadnak, a csontvázak kifelé tartanak a szekrényekből.

Ahol ekkora a fájdalom és a fennforgás, ott elkél a biztos kéz és az önmérséklet, Haupt mindkettőben erős, és a színészválasztása is tökéletes. Alighanem a pszichológus szerepét volt könnyebb kiosztani, a rendező saját otthonában találta meg a legalkalmasabb színészt, a felesége, Eleni Haupt személyében. Frau Haupt és az Yves-t alakító Noé Ricklin kifogástalan kettőst alkotnak, az pedig nem a film saját erénye, hanem egyszerű, helyi adottság, hogy a háttérben kirajzolódó, svájci egészségügyi és szociális rendszer magyar szemmel majdhogynem a science-fic­tion kategóriájába emeli ezt a nagyon is földhözragadt drámát.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.