Amikor Sztupa és Troché befordultak az egyes kapu felől a Lang Kálmán utcába, beleszaladtak egy nyugdíjasba. Sztupa úgy tett, mint aki egyszerre akar udvarias és határozott lenni, de nem sikerül neki: ismer az utcában valami Huseket az elvtársnő? A néni ránézett, nem itt lakom, mondta, erre csak sétálni szoktam, a moziból jövök a Karácsony Sándor utca felől, s itt átvágva megyek haza a Csőgyár utcába. A moziból, mondta szórakozottan Troché, és köszönés nélkül továbbléptek. A következő szembejövő már ismerte Huseket, nehéz is lett volna letagadnia, persze, itt lakik a szomszédban, ott battyog a sarkon a muterja. Nem volt túl hosszú ház, vékonyka parcellán állt, vagy inkább tartotta magát, de négy lakás is nyílt belőle, az első volt a mamáé, a másodikban ugyancsak egy öregasszony, valami távoli rokon vagy közeli ismerős haldoklott, mellette a fiatalok, Sztupáék az utolsóba tartottak, a szomszéd is oda irányította őket, de nélküle is tudták. Troché kopogott, de ugyanavval a mozdulattal már rántotta is fel az ajtót. Rögtön a konyhába léptek. Büdös volt. Mintha tyúktollat főztek volna felmosórongyok közt. A büdös közepén ült a több helyen felsértett viaszosvászonnal letakart asztal mellett egy nő, a kora alig is volt megbecsülhető. Jó napot, Husekné, a gyárból jöttünk, hol van az ura? Nem kellett volna megkérdezni, hisz a szoba felől ugató, ritmustalan horkolás hallatszott. Benn alszik. Akkor keltse fel! Nem lehet, ha felkeltem, megver. Ivott? Éjszakás volt. Nem fogja megverni, itt vagyunk. Maguknak is nekimegy. Aha, nekünk, na, próbálja csak meg! Idefigyeljen, Husekné, maga itt ne szórakozzon velünk, hanem keltse fel, vagy mi verjük ki az ágyból, de abba nem lesz köszönet! A fotelban alszik, vont vállat a nő. Na, még mi vagyunk ezzel így, hétszám a tévé előtt.
Pénteken (20-án) előbb egy jó kis kosztümös, kalandos brit marhaság legújabb kedvencünkkel, a Rumpelstiltskinként maradandót alkotó Robert Carlyle-lal este nyolckor a Cinemaxon, a jó című Doktor Zsiványok. Szerencsére nem lesz vége a kissé felszaporodott le Carré-adaptációk egyik reprezentánsának kezdetéig: Az elszánt diplomata 21.20-kor zendít rá a ViaSat3-on.
Szombaton szép nap lesz Barcelonában, ezt mindenki tudja. A tévé már reggel tíz után ad: Monty Python a Cinemaxon (És most valami egészen más; 1971), s itt le is táborozhatunk, hisz' jönnek sorban: Takeshi (Bábok), Leone (Volt egyszer egy Vadnyugat) és Auteuil, a másik kedvencünk, ugyancsak szerfelett jó című versenyművével: A kútásó leánya már este nyolckor kezdődik. Más csatornán is van élet, a Duna például 23.35-től lenyomja az I'm Not There - Bob Dylan életei című részleteiben néha egész jó, de jobbára mégis csak tré filmet.
Vasárnap francia klasszikusok a hatvanas évekből. Úgy mondjuk a legszebben, hogy ez Myléne Demongeot nagy napja; a film+ délutáni műsorára Fantomas érkezik, míg este nyolckor a Duna A három testőr 1961-es változatának első felét, A királyné gyémántjait küldi le Gerard Barray-val. Csakhogy a film+-n Fantomast beelőzi Sherlock Holmes New Yorkban, melyben bizony Roger Moore játssza a pipás-sipkás csókát. Este még Szellemkutyát is tol a csatorna.
Hétfőn háború: Kémek a sasfészekben kilenckor a film+-on, s utána rögtön a Filmmúzeumon A híd túl messze van. Kedves előfizető nézőinknek Szeretetáradat nyolctól a Cinemaxon, utána A gyűlölet a párizsi magyar fiútól.
Kedden is lesz Bergman a Dunán (Tükör által homályosan), s héttől a Filmmúzeumon Kétségbeesve keresem Susant 1985-ben. A mű Madonna nagy játékának lett beígérve, de semmi volt az Rosanna Arquette pályabelépőjéhez képest.
Szerdán egy 1984-es motorozós film Walter Hilltől módfelett hülye magyar címmel, este kilenckor a Filmmúzeumon: Ha eljönnek a bomberek.
Csütörtökön második terítés, második terítés: Fantomas visszatér hétre a film+-re. Orfeusz meg alászáll az MGM-re. Ugyanitt délutántól rock'n'roll: Hendrix és Az utolsó valcer, a Dunán nyolctól meg Egri csillagok - túltermelési válság, basszus. A vagányok soha nem tévéznek!
