Luc Besson bocsánatot kér minden írótól

  • narancs.hu
  • 2017. július 20.

Film

„Nem arról van szó, hogy nem állhatom az írókat, ez rólam, az én agyi defektemről szól.” Luc Bessonnal beszélgettünk. Interjú a friss Narancsban, őszinte vallomás itt.

Új filmjét, a Valerian és az ezer bolygó városát mától játsszák a mozik. Az ötödik elem és a Leon,a profi rendezőjével Köves Gábor beszélgetett Párizsban. A teljes interjú a Narancs ma megjelent számában olvasható.

false

Magyar Narancs: Ma reggel mit írt?

Luc Besson: A Valerian harmadik részét. A másodikkal már végeztem. Fogalmam sincs, eljutunk-e eddig, de ilyen apróságok engem nem érdekelnek. Ettől még megírtam.

MN: Regényírásban nem gondolkodott?

LB: Majd ha megöregszem, jöhet.

MN: Pezseg a francia irodalmi élet, Patrick Modiano nemrég nyert is egy Nobelt. Kedveli a magas irodalmat?

LB: Nem.

MN: Miért nem?

LB: Mert két oldal után kivet magából a szöveg.

MN: Egy kis Proust?

LB: Elmondom, hogy megy ez. A fickó elkezdi leírni a kertjét, rendben. De erről nekem eszembe jut a saját nagymamám kertje, elmerengek a nagyi kertjén, majd észbe kapok, hogy valójában olvasni akartam. Újra belenézek a könyvbe, és mit látok? Hát azt, hogy nem jutottam túl a második oldalon sem. Tiszta rémálom, nem túlzok. Képtelen vagyok magára a szövegre koncentrálni. Ezért nem olvasok. Csak a film tud lekötni. Ezúton kérnék bocsánatot a világ valamennyi írójától. Nem arról van szó, hogy nem állhatom az írókat, ez rólam, az én agyi defektemről szól. A tényirodalom azért jöhet. Nemrég Nefertiti életéről olvastam egy remek könyvet.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.