Itt a nyár, moziban az igénytelen baromságok szezonja. Az ilyesmiket kiötlő szórakoztatóipari alkalmazottak ilyenkor rendre előállnak valamilyen berúgásos, lehányásos, eltévedős, bajba kerülős alpáriaskodással, amelyet filmnek voltaképpen nem is lehet tekinteni, legfeljebb valamilyen mozgóképes Rorschach-tesztnek, amellyel, már-már tudományos szenzációként, a negatív IQ is mérhető az ilyesfajta impulzusok élvezetére képes nézők soraiban. Az újabb, ezúttal leánybúcsús agyzsibbasztásban egy holttestet kell eltüntetnie a kokaintól és tömény szesztől erősen zilált hölgykoszorúnak. A filmidőt részben a produkciója közben sajnálatos balesetet szenvedett chippandale fiú hullájának ide-oda cipelgetése, részben az évtizedes barátnők féltékenységi, illetve érzelmi kavarásai, részben pedig az ilyenkor szokásos félreértések, s az ezek következtében egyre bonyolódó, vígjátékinak szánt helyzetek töltik ki. Mivel az alapötlet nem eredeti, a helyzetkomikum színvonala pedig szerény, ezért a cselekményszálak szaporításával, azok összegubancolásával próbál előrehaladni a minden görcsösen eredetinek szánt fordulat ellenére is teljesen kiszámítható történet. A hollywoodi mintakönyvből szalajtott figurák (az öt csaj közt van színes bőrű, leszbikus, túlsúlyos stb.) mindegyike túl van ripacskodva, még a húzónevek (Scarlett Johansson, Zoë Kravitz) is meglepően rosszak. Ha még ennél is rosszabbak lennének, az már szinte jó lenne. De az ilyesmit csak humorérzékkel bíró rendező tudná bevállalni, olyan meg itt nincs.
Forgalmazza az InterCom
