Film

Az életrajz első ránézésre valami ártatlan, hazugságtól és mögöttes szándékoktól mentes elbeszéléstípusnak tűnik – épp ezért olyan ravasz jószág. Lássuk be, amikor életrajzra gondolunk, akkor híres/gazdag/meghatározó, történelmet formáló emberek történetei jutnak az eszünkbe.

A Saul fia tavalyi győzelme után újabb magyar Oscar-díjnak örülhetünk: hétfő hajnalban Deák Kristóf Mindenki című filmje (lásd még: Magyar Narancs, 2016. december 8.) nyert a legjobb rövidfilm kategóriában.

A főleg a bájos női ikersztoriról (Az én XX. századom) és a párizsi máguspárbajról (Simon mágus) ismert, ’89-ben rögtön az európai művészfilm élvonalába katapultáló, idejét mostanában a Terápia rendezésével töltő Enyedi Ildikó nagy comebackjének története banális: férfi és nő egymásra talál.

A fehér király című Dragomán-regény brit filmváltozatában régi kedvencünk, a Brazil vagy éppenséggel a Tabu főszereplője, Jonathan Pryce is fontos szerepet játszik. A színésznagysággal a visegrádi forgatáson beszélgettünk.

Történelmi események és a róluk készült filmek kockái egymás mellett.

Till Attila fimje meg az Uránia Csillagát.

David Lynch a kamera mögött, a visszafelé beszélő törpe pedig a képernyőn. Három csodás képet mutatunk a sorozat folytatásából.

3,7 milliárd forintból álmodta Ózdra Szőcs Géza és Lovas Lajos a magyar kultúrkincsek digitalizálásának központját. A tavaly átadott Digitális Erőmű és Nemzeti Filmtörténeti Élményparkban ilyesmit nem láttunk, azt viszont igen, hogy a T–34-es tankkal is felszerelt „dühöngőt” már tízezerért kiadják szülinapi zsúrokra.