Film

Arany

  • 2017. április 2.

Film

A bányászati vállalkozó família sokadik leszármazottja épp tönkremenőben van, amikor álmot lát. Mindjárt tudja, hogy ha párja ékszereinek zaciba adása árán is, de repülőjegyet kell vennie, mert Indonéziában mesés aranylelőhely s egy magafajtájú, nemesfémmegszállott geológus várja. Meg sár, monszun, malária, lázongó munkások, csalódást keltő kutatási eredmények. Aztán, amikor már minden veszni látszik, beüt az üzlet. Amikor meg beindulni látszik az üzlet, beüt a krach. Ám amikor úgy tűnik, vége mindennek… Nem folytatom. A való életből (sok-sok áttétellel) transzformált sztori végtelen hullámvasutazás a siker csúcsai és a kudarc mélységei között. Intrikák, üzleti trükkök és korrupció áttekinthetetlen sorát látjuk, ahol egy pénzéhes, hiú és bunkó alkoholista a pozitív hős a nála is pénz­éhesebb és gátlástalanabb bankárok és politikusok között. Az ő nézőpontjából láttatott világban az őszinte, nyílt kapzsiság már-már morális imperatívuszként értelmeződik a minden elemében korrupt banki világ amoralitásához képest.

A nagy szakértelemmel bonyolított film főszerepében a pocakos, kopaszodó, folyton izzadt, láncdohányos pénzcsinálóvá Matthew McConaughey alakul át. Ő meg teljes színészi eszköztára, nézései, hangsúlyai, gesztusai mellett átalakított testi valójával: rémes metszőfogpótlásával, megnövesztett pocakjával és hájas seggével is közöl. Azt közli, hogy a világot mozgató energia a pénz. Ez az életcél és a boldogság, a szépség és az igazság – és ez az állítás végül sem kerül idézőjelbe s nem is lesz reflektálva. Ezzel lehet azonosulni.

 

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.