1973 júliusában egy huszonkét éves lány beült Prágában valami teherautóba, és szándékosan halálra gázolt nyolc embert a villamosmegállóban. Azt akarta, hogy minél többen meghaljanak. Direkt egy lejtős helyet választott, egyszer pedig lefújta az akciót, mert nem voltak elég sokan az utcán. Hepnarovát folyamatosan bántalmazták társai az iskolában, otthon apja szexuális zaklatásait kellett eltűrnie. Kisebbségi komplexusai voltak, saját neméhez vonzódott, magányos volt. Próbálkozott, élni akart, mint bárki más, de nem sikerült neki. Nehéz nézni ezt a valós történetet feldolgozó statikus fekete-fehér filmet a lét elviselhetetlenségéről.
Michalina Olszańska játéka kétségkívül megkapó, Olga szerepében egyszerre ijesztő és szerethető, furcsa jelenség, vonzza a tekintetet. Néha olyan, mint a sejtelem, máskor meg oly bájos és esetlen, mint egy francia film bakfisa. Ám mivel tette után csak a teljes elégedettséget mutatja, át sem fut rajta a megbánás, ha akarnánk, akkor se tudjuk felmenteni.
„Azt választottam, hogy bosszút veszek az engem gyűlölőkön. Túl könnyű lenne egy visszhangtalan öngyilkossággal távozni a világból. A társadalom túlontúl is közönyös. Az ítéletem a következő: Én, Olga Hepnarová, a gonosztetteitek áldozata, halálra ítéllek titeket.”
Ő, Olga Hepnarová volt az utolsó nő, akit Csehszlovákiában kivégeztek. Csak az a kérdés, hogy mikor? Ha az ő verzióját fogadjuk el, már jóval tettének elkövetése előtt. Természetesen nem fogadjuk el az ő verzióját. De ki tudjuk zárni teljesen?
