Jan, a hatvan körüli jóságos állatorvos és felesége, az egyetemen mortalitási mutatókról előadó Olga takaros családi házban élnek. A gyerekek pályára állítva, a minden felhajtás nélkül elhunyt nagypapa biciklije a fészerben. Látva az idillt, hátradőlünk és átengedjük magunkat a felhőtlen családi vígjátéknak: nincs is jobb, mint kedves és jóindulatú emberek civakodását nézni, s a kibéküléskor együtt örülni velük. De ahogy egy apróságból – 56 év házasság után a nagymama magasról tesz elhunyt férje végakaratára, és hamvasztás helyett a közeli családi sírhelyre temeti – egy csapásra becsületbeli ügy lesz, a Tigris elmélet letér az ismert útról, és kellően cinikus fordulatokat vesz ahhoz, hogy igazán üdítő komédia kerekedjen belőle. Janban, a vén rókában ugyanis felhorgad a férfiúi büszkeség: titokban elhamvasztatja apósát, és ha már így belejött a lázadozásba, egy igazán gonosz, ám annál nagyobb kilátástalanságról árulkodó húzással – eljátssza, hogy alzheimeres – pár hét leforgása alatt gyakorlatilag szétveri a házasságát és a feje tetejére állítja életét. A Csehországban elsősorban tévésorozatokról ismert Radek Bajgar első mozifilmje nem váltja meg a világot, de elég sokat tud a kapuzárási pánik különböző fázisairól és azokról a gyilkos kompromisszumokról, amiket röviden a rossz házasság szókapcsolattal írhatunk le. Az egyetlen probléma, hogy a saját maszkulinitásukat – a film logikája szerint: szabadságvágyukat – újra megtaláló férfiak meséje elegánsan mellőzi az önkritikát; ennyi elviselhetetlen, mindent kontrollálni akaró nőt rég láttunk egy történeten belül.
Figyelmébe ajánljuk
Hurrá, itt a gyár!
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Profán papnők
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Goebbels nélkül Hitler nem tudta volna elhitetni, hogy a német nép őt választotta vezérének
Viszonyítási pontok
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
Kliséből játék
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
Egy tanulságos kiállítás arról, hogyan hajlítják meg a múltat az oroszoknál és nálunk
Paul Auster új, magyarul megjelent kötetében az emberi kötődés törékenységéről mesél
"A művész legyen hajlandó vitázni"
Ilyenek ezek a puritánok, a Ferrarit is csak kölcsönkérik egy fotózásra
Ennél fényesebb bizonyíték nem is kell arra, hogy Orbán kormánya nem működik, hanem látszatot kelt
Bárki is lesz Polt Péter utódja, az ő "munkásságát" folytatja majd
