Tigris elmélet

Jan, a hatvan körüli jóságos állatorvos és felesége, az egyetemen mortalitási mutatókról előadó Olga takaros családi házban élnek. A gyerekek pályára állítva, a minden felhajtás nélkül elhunyt nagypapa biciklije a fészerben. Látva az idillt, hátradőlünk és átengedjük magunkat a felhőtlen családi vígjátéknak: nincs is jobb, mint kedves és jóindulatú emberek civakodását nézni, s a kibéküléskor együtt örülni velük. De ahogy egy apróságból – 56 év házasság után a nagymama magasról tesz elhunyt férje végakaratára, és hamvasztás helyett a közeli családi sírhelyre temeti – egy csapásra becsületbeli ügy lesz, a Tigris elmélet letér az ismert útról, és kellően cinikus fordulatokat vesz ahhoz, hogy igazán üdítő komédia kerekedjen belőle. Janban, a vén rókában ugyanis felhorgad a férfiúi büszkeség: titokban elhamvasztatja apósát, és ha már így belejött a lázadozásba, egy igazán gonosz, ám annál nagyobb kilátástalanságról árulkodó húzással – eljátssza, hogy alzhei­meres – pár hét leforgása alatt gyakorlatilag szétveri a házasságát és a feje tetejére állítja életét. A Csehországban elsősorban tévésorozatokról ismert Radek Bajgar első mozifilmje nem váltja meg a világot, de elég sokat tud a kapuzárási pánik különböző fázisairól és azokról a gyilkos kompromisszumokról, amiket röviden a rossz házasság szókapcsolattal írhatunk le. Az egyetlen probléma, hogy a saját maszkulinitásukat – a film logikája szerint: szabadságvágyukat – újra megtaláló férfiak meséje elegánsan mellőzi az önkritikát; ennyi elviselhetetlen, mindent kontrollálni akaró nőt rég láttunk egy történeten belül.